MIGE
2017. október 18.
Lukács

Egy közönséges süngomba (Hericium erinaceus) 10 éves története

 Harangi István írása és fotói

 

A nevében közönséges jelzővel ellentétben egy ritka, viszont nagyon érdekes megjelenésű gomba fajról van szó.

Rendszertanilag a Bazidiumosgombák osztályán belül a Gerebengombák családjába tartozik. Ez a konzervatívabb megközelítés, a jelenlegi génvizsgálatokon alapuló besorolás már máshova helyezi.

 

Élő vagy holt faanyagon – főképpen bükk, vagy tölgyön – többnyire a fa tövén vagy a törzsén lévő repedésből, üregből jön elő. Életmódja alapján sebparazita, fehér korhadást okoz a gazdafáján. Gumószerű, gömbölyded termőteste 10-30 cm átmérőjű. Fehér, később sárgul, végül rozsdabarnára színeződik. 2-5 cm-es lelógó tüskékkel, csapokkal rendelkezik, melyek vége az érés folyamán felgörbül.

A gomba fiatalon ehető, de 2005. szeptember óta védett. A gombának immunerősítő hatást tulajdonítanak, meserséges körülmények alatt már hazánkban is termesztik.

 

Első találkozásom a süngombával: 2001. január 8-án egy kb. 25 cm-es példányt találtam a budapesti János hegy oldalában, amit még aznap bevittem a TIT Stúdióban működő Gombász szakkörbe.

 

A jelen cikkben szereplő gombát 2003.11.16-án találtam Budakeszi térségében.

 2004-ben egy októberi feljegyzésem van erről a termőhelyről, amely 400-420 m magasan cseres-tölgyesben van, elegy fafaj a virágos kőris, a cserje szintet a sombokrok és a berkenyék adják.

2005-ben nincs feljegyzésem /nem hozott termőtestet?/

2006.09.23-án a csertölgy tövében már kifejlett állapotban találtam. Ekkor készült az a felvétel is, amely a védett gombák plakáton szerepel.

 

Egy év kihagyás után 2008.09.19-én újra előjött a gomba, amely akkor 7-8 cm-es volt, kb. egy hetes lehetett. Akkor elhatároztam, hogy megpróbálom megfigyelni a gomba fejlődését az elmúlásáig. Innentől kezdve feltettem a fotókat az internet Gombázós fórumára. Mivel pozitív visszajelzések jöttek ismeretlenektől is, feladatomnak tekintettem a gomba látogatását és a tudósítások küldését.

 

 

Szeptemberben még kétszer, októberben hét alakalommal voltam a gombánál. Ekkor, 26-án elérte legnagyobb méretét, 29 cm széles, 22 cm magas volt. A spóráit is ebben az időszakban kezdte szórni, ami fehér színű és jól lehetett látni a fa tövén és a színes avaron.

 

 

A hónap végén a tüskevégek elkezdtek sárgulni és horgasan felgörbülni. 30-án leesett az első hó. Decemberben ötször voltam a helyszínen. A fagyás hatására a tüskevégek szürkés-feketére színeződtek. 6-án észleltem, hogy a közelben néhány hektáron fakitermelés folyik.

 

 

2009.01.10-én már kb. 110 napos a gomba. A felső része benyomottá vált, a fáról való leválás is kezd láthatóvá válni. 17-én a kásás hó enyhülést jelez, a tüskevégek újra rugalmasak és hajlékonyak.

 

 

25-én barátaimnak, Sz. Editnek és Dénesnek megmutattam a „titkos” helyet, volt nagy fényképezkedés. Egy hét múlva január végén a szállingózó hóban fontos esemény történt a gomba életében. A DINPI munkatársának mutattam meg a lelőhelyet. Ekkor felvételre kerültek a termőhely koordinátái, így bekerülhetett a gomba a nemzeti park védett értékei közé. Időközben a közeli fakitermelés is befejeződött, ettől függetlenül a kerületvezető erdészt értesítettem a védett gomba ottlétéről.

 

 

Február elején elolvadt, 15-én már újra hó takarta a gombát, sőt március 1-én 20-25 cm-es hó volt a hegyen. A gombáról letakarítottam a fagyott havat, még mindig kapaszkodik a fához. 8-án véglegesen eltűnt a hó, a gomba széle erősen penészedik, ujjnyi vastag nyúlvány köti még mindig a fához.

 

 

Április 5-én a gomba 200 napos, a tüskék szárazak, törékenyek, színesednek.

 

Május 1-én a gombát leszakadva találtam. Jól látható az üreg, ahonnét előjött és az a penészes rész a fa palástján, amit a gomba korábban elfoglalt.

 

 

Június 13-án már inkább egy ufóra hasonlít a mumifikálódó gomba.

Júliusban kétszer, utoljára 16-án 303 nap elteltével látogattam meg a még mindig felismerhető süngombát, de már kezdett beépülni az erdő talajába. Az eltelt 9 hónap alatt 40 alkalommal voltam kint a gombánál.

 

2009.09.20-án több mint 1 m magasan jött elő a süngomba. Az előző ciklusból a termőtest néhány darabja még mindig felismerhető a talajon. Három nap elteltével kb. a duplájára nőtt a gomba. A tüskevégek a tavalyi fehér színnel ellentétben vöröses rózsaszín árnyalatúak. A gomba felső részén rágásnyomok vannak.

 

 

10.09-én a három hetes gomba méretei elmaradnak az előző évitől. 10.22. nagy a szárazság, a talajon szinte semmilyen gombával nem lehet találkozni, a süngomba viszont rendesen kapja a táplálékot a már csúcs száradó gazdafájától.

 

 

11.08-án 40 naposan nem láttam a spórázásnak nyomait, tavaly ilyenkor ez észlelhető volt.

 

 

 

12.10-én kezdődik a leválás a cser palástjáról. 27-én 100 nappal az előbújás után leszakadva találtam a gombát. A termőtestet kettévágtam és a közeli faüregekbe raktam, ott épüljön le, ne a talajon.

 

 

2010.09.12-én abban az üregben, ahol tavaly a gomba előjött, most 10-14 önálló borsó nagyságú kezdemény volt látható. A fejlődés során ezek összenőhetnek. 19-én ez az apró képződmény tönkrement, el voltak folyósodva. Ebben az üregben könnyen megállhatott az esővíz, talán ez okozhatta a gomba pusztulását.

 

 

2011.09.22-én újra a régi helyén, a fa tövénél találtam már kifejlett állapotban a süngombát. Akkor lehetett kb. 2 hetes. A következő nap a kerületvezető erdésszel és egy munkatársával néztük meg a gombát.

 

 

Októberben a spóraszórás is megfigyelhető volt, november elején már szépen színesedett.

 

 

11.24-én a gombát leszakadva találtam, három részre vágtam és a környező tölgyek üregeibe raktam.

 

 

 

2013.09.15. Egy évet pihent, most viszont újra előjött a süngomba.  Három termőtestet fejlesztett, a korábbi évektől eltérően a cserfa túloldalán.

 

 

Néhány naposak lehettek, mert egy héttel ezelőtt még nyomuk sem volt. 09.20-án kezd már süngomba formájuk lenni, az apró tüskék kezdenek kibontakozni.

 

 

09.27-én fentről nézve, alulról fotózva. Többször megfigyeltem a gomba alsó részén megjelenő fehér fonalakat. Bespórázott pókhálók, vagy légmicéliumok?

 

 

Október közepén nemcsak az erdő színesedik és vannak olyan gombák is, amiket le is szedek fogyasztásra.

 

 

11.01. A felső, legnagyobb megbillenve lógott a fa palástján, hozzáérve le is szakadt.

 

12.25.Karácsonyra a középső már eléggé leépülőben volt, az alsó, a legsatnyább fekete sapkát viselve lapult a durva kéreghez.

 

 

2014 ? majd meglátjuk szeptemberben, hogy van-e még a szinte teljesen kiszáradt, de még álló fában a süngomba részére hasznosítható táplálék.

 

A 2008. ősz – 2009. nyár időszakban végzett megfigyelésekről bővebb terjedelemben a Madártávlat természetvédelmi folyóirat 2009. évi őszi számában számoltam be.

 

A 2005-ös védett gombák rendelete után az itt szereplő süngomba az elsők között lehetett, amely egy Nemzeti Park védett értékei között megjelenhetett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni állandó gombásztársamnak, Marsalkó Zsuzsának, hogy sokszor elkísért kirándulásaimon, aki az alábbi képet 2013.10.05-én készítette.

Köszönettel,

István

 

 

 

 

 

 

 

 

Budapest, 2014. március 6.

Harangi István

 

Nemzeti Együttműködési Alap