MIGE
2017. szeptember 23.
Tekla

Sziasztok!

Április 2-án szép vasárnap reggelre virradtunk. A hosszú ideje tartó szárazság ellenére is túranap volt, kitűzött helyszín pedig kettő is rendelkezésünkre állhatott volna. Eredetileg úgy hirdettük meg a túrákat, hogy ha sokan vagyunk, két irányba indulunk. Azonban a Zempléni Gombász Egyesület tagjai és az érdeklődő lengyel házaspár felé jeleztük, hogy nem sok jó várható, így ők nem is jöttek el, de még MIGE-tagok is csak nyolcan voltunk. Ráadásul Béres János szombaton már felderítette a lyukói rengeteget, és ötórás kutatást követően is csak húsz dekányi cseh kucsmagombát talált. Ráadásul rali miatt lezárás is volt azon a környéken. Így nem tehettünk mást, kocsikba pattantunk, és a másik meghatározott helyszín felé vettük az irányt. A komlóstetői túrát Darai Balázs vezette.


Egy jó kis kaptatóval kezdődött utunk. Viszont aki nem vitt magával, vagy nem talált a földön megfelelő botot, annak sem kellett segítség nélkül feljutnia a dombtetőre, ugyanis megtaláltuk Lajos bácsi gondosan kiválasztott, elérhető magasságba felakasztott túrabotjait. Emlegettük is, hogy biztosan eszébe jutottunk aznap!

Ahogy kiértünk az erdőből és a domb tetején álltunk, csodás látvány tárult elénk. Nemcsak vadvirágokat fotózhattunk, hanem a kilátásban is gyönyörködhettünk, és azt is megtaláltuk, hol lennénk most nagyjából, ha Lyukóba indultunk volna. Nem sok időt töltöttünk a természet magas, ám még igencsak lyukacsosnak tűnő napernyőit nélkülözve, ismét az erdő felé vettük az irányt. Egy helyen megállva Balázs eligazítást tartott. Ha az időjárás kegyesebb lett volna, kucsmagombák landoltak volna kosarainkban. Azonban sorsunk mostoha volt, de legalább keltikékkel kárpótolt. Hiába látogattuk meg az ízletes kucsmagombás helyet is, ott sem jártunk sikerrel.


Miközben időnként lövéseket hallottunk a távolból, a gombászaton át eljutottunk a történelemig, és a falusi-városi élet előnyeiről és hátrányairól is szó esett a diskurzusban. Két tuskón csodálatos lepketapló-rengeteget találtunk. Végre egy gombás fotótéma! Bár tudtuk, hogy nem fogunk már kucsmát találni, feldobódott a társaság, és tovább folytattuk utunkat. Közben Rozibá megtalálta a legmegfelelőbb alapanyagot a gamó, vagyis a cseresznyefaág lehúzó kézi készülék elkészítéséhez. Már Tapolcán is kereste az évnyitó túra alkalmával, most azonban sikerrel is járt.


Hamarosan úgy döntöttünk, hogy elég lesz ennyi a vasárnapi túrából, így visszaindultunk. Elkészült egy újabb gamó, lencsevégre akadt néhány kankalin, ismét találkoztunk keltikékkel. A telkek alatt haladva visszajutottunk az autókhoz. Bár a fajlistára csak négy gombafaj kerülhetett, és lemondhattunk az aznapi friss kucsmagombás lakomáról, legalább kirándultunk egy jót és megismerkedhettünk a komlóstetői erdővel – aki még nem ismerte volna.

Üdv:
Dia

Nemzeti Együttműködési Alap