MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Gombakiállítás Erdőbényén - 2005. 9. 24.

(Béres János írása)

 

Az utóbbi években ha szeptember, akkor Erdőbénye a szüreti napokkal és a gombakiállítással! A távolság és egyéb tényezők miatt szinte minden évben csak néhányan tudunk részt venni a kiállítás közvetlen, tevőleges megrendezésében. Örömmel térünk vissza ebbe a gyönyörű zempléni településbe, mert minden évben van számunkra újdonság, gombákban, környezetben, emberi arcokban.

Az idén is nagy szárazság fogadott itt minket. Külön köszönet illeti Pelles János elnök urat, Vadán László és Pásztor Zsoltné tagtársakat, amiért kemény munkával összegyűjtötték a kiállítási anyag gerincét. Jómagam csak a kiállítás előestéjén érkeztem meg az Erdőbénye szélén szállást nyújtó panzióba, kevés gyűjtött gombával.

A kiállító teremben újra találkoztunk a régi ismerősökkel: a kaktuszosok is ismét eljöttek különleges növényeikkel. Az ásványosok valamilyen oknál fogva most sajnos nem vettek részt a rendezvényen.

Kiállításunk a kedvezőtlen időjárás miatt itt most szerényebbre sikerült. Mutatja ezt a tinórufélék és a szárazságtűrő galambgombák alacsony fajszáma is. A látogatottság és az egész rendezvénysorozat is szolidabbnak mondható. Ezt már odaérkeztünk után is jelezték. A környező településeken is rendezvények voltak, és ez megosztotta az embereket.

Végül 90 gombafaj példányai, valamint szárítmányok, gombapreparátumok bemutatása adta kiállításunk fő mondanivalóját. Szakmai tájékoztatást adtunk régi és új látogatóinknak. Örömünkre szolgál, hogy az iskolásokon kívül vannak felnőtt visszatérő látogatóink is.

Nagy figyelmet keltett a szarvasgomba bemutatása. Az emberek az utóbbi időkben nagyon érdeklődnek iránta, merthogy föld alatt terem, meg hát a köré font mitikus dolgok, mint érték, hatóanyag tartalom, stb. Nem találkoztak még vele. Nagyon sokan csak egy szarvasgombát : "A" szarvasgombát ismernek, és sokan még azt is rosszul, mert a korallgombákkal azonosítják.

A látogatók között már voltak olyanok is, akik a gombatermesztésről, annak lehetőségeiről érdeklődtek. Megtekintették és érdekesnek találták kiállításunkat az iskola vendégeiként ott tartózkodó szlovák tanítócsoport tagjai is.

A kiállítás másnapján bejártuk a panzió feletti erdőterületeket, ahová korábban nem jutottunk ki. A térségben uralkodó szárazságot mutatja, hogy csak egyetlen, a kiállítási anyaghoz képest új fajt találtunk: a védelem alá került, triflán termő élősdi tinórut - igaz, ezt elég szép számban.

Egyesületünk tagjai a jövő évi viszontlátás reményében köszöntek el vendéglátóiktól, és indultak az újabb feladat felé, a másnap Sátoraljaújhelyen kezdődő kiállításra.