MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Gombabemutató a Hejőcsabai Juniálison

Régóta vitatéma az egyesületben, hogy évente csak egy "nagy" élőgomba kiállítást rendezzünk, vagy elmenjünk mindenféle rendezvényre, ahová hívnak, kisebb gombabemutatótakat tartani az éppen fellelhető élőgombákból, gombákkal kapcsolatos készítményekből, akár terven felül is?

 

Így volt ez most is, amikor a Gárdonyi Géza Művelődési Ház üzemeltetőinek felkérését tolmácsolta Béres János elnökünk. Végül a Hejőcsabán és környékén lakó tagok úgy döntöttek, hogy vágjunk bele! Néhányan személyes emlékekkel kötődünk a "régi" Gárdonyihoz, a többieknél pedig mintha most alakulgatna valamiféle kapcsolat, vagy egyszerűen csak azon a véleményen vannak, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk, ahol a gombákkal kapcsolatos ismeretterjesztésre lehetőség nyílik.

A látogatók részéről mindig megfogalmazódik az igény, hogy de jó lenne többször találkozni ilyen bemutatókkal, hozzáértőkkel beszélgetni a gombákról, "biztnoságos" módon ismerkedni fajaikkal! Mindig visszatér a kérdés is: ezek igazi gombák? Mindig csodálkoznak, hogy igen, tegnap szedtük őket, sőt ezt a párat épp az előbb találtuk a környéken. Így volt ez most is.

 

Amikor reggel kilencre odaértem a bemutató helyszínéül szolgáló kastélyparkba, már álltak az asztalaink, a fiúk a fotókat rendezgették a fákhoz támasztott kiállító állványokon, Éva a gombakészítményeket rakosgatta - már mindenki ott volt. De csak tőlünk - kis félreszervezés révén jóval korábban kezdtünk. Aminek azért volt annyi előnye, hogy a park legjobb helyén sikerült asztalt foglalnunk, egész nap árnyékban voltunk és minden más résztvevő körénk telepedett le, előttünk kellett elhaladni az embereknek egyik standtól a másikig. Csak fotózni volt nehéz, mert a park nyíladékain betűző ragyogó napfény és a fák alatti félhomály nagyon erős kontrasztot alkotott.

 

Jobb híján a gyűjtött gombákat kezdtem el tálcákra rakosgatni. Ekkor lepődtem meg, hogy mennyi élőgombánk van! Egy hete még fele fajszámot sem találtunk a fél világot bejárva, most pedig a körülményekhez képest nagy fajszámon kívül a fajonkénti mennyiség is számottevő volt. A kékhátú galambgombákat, piruló galócákat, sárga gévagombát három-három tálcán tudtam összezsúfolni, de nagy őzlábgombából és sárga rókagombából is tele lett egy tálca. A fajok azért mutatják az időjárás összevisszaságát: igazából a gévagomba ideje már lejárt volna, őzlábgombához pedig ilyen mennyiségben még kicsit korán van. De örültünk nekik, látványos bemutatót lehetett összeállítani. Az asztalunk körüli nagy fákhoz támasztott fotótablóink szintén sok látogatót vonzottak. Nagyon népszerű volt a védett gombákat bemutató plakát, aminek külön örültünk.

 

A rendezvényen látogatói leginkább a környéken lakókból tevődtek össze. Aki eljött, nagyon sokszínű nyüzsgés közepén találta magát: a játszóvárnál délután már forgalomirányítást kellett bevezetni, a tűzoltók órákon át emelgették darus kocsijuk kosarában a kíváncsiskodókat, a lovasíjászok korhű öltözetben bemutatott műsoruk után lóra ültették az izgatott gyerkőcöket, a fák alatti színpadon egész nap változatos műsorszámok követték egymást a néptánctól a hangszeres bemutatókon át a kórusművekig - korántsem tudok mindent felsorolni.

 

Nem lehet azt mondani, hogy a látogatók tömegesen rajzottak volna a parkban, de talán nem is lett volna jó. Csendes iramú, meghitt beszélgetésekkel tarkított, amolyan igazi családias hangulatú rendezvény lett belőle. Folyamatosan voltak látogatóink, de nem taposták egymás sarkát, komótosan megnéztek mindent, jókat beszélgettünk régi-új gombászokkal, kaptuk a tippeket a környék legjobb lelőhelyeiről, sokan többször is visszajöttek.

Mi jól éreztük magunkat.

 

Szűcs Béla