MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Bükkszenkereszti Gombanapok 2006.

(Hodobay Mária írása)

 

Már harmadik alkalommal tartották meg ezt az őszi ünnepség sorozatot 2006. október 7-8.-án, mely a Bükkszentkereszti Polgármesteri Hivatal és a Miskolci Gombász Egyesület közös rendezvénye.

Igaz, hogy harmadik sorozat, de én csak most vettem részt először, ezért kíváncsian vártam a történéseket. A program sokat ígérő! Sokféle verseny, előadások, kiállítások, bemutatók. Kezdjük az elején.

A rendezvénynek külföldi vendégei is voltak, a mi barátaink, kilenc lengyel gombász, a Krakkói Gombász Egyesület tagjai. Mivel én voltam a tolmácsuk, velük együtt már péntek délután beköltöztünk a község egyik vendégházába, ahol csak mi tartózkodtunk. Így lehetőségük volt a lengyeleknek a főzőverseny előkészületeire. Nagy munka volt, éjfél is elmúlt, mire végeztek a bonyodalmas összetételű versenyétel előkészületeivel.

Az első nap főzőversennyel kezdődött volna, de reggel mire megérkeztünk a Borostyán panzió udvarára (ott zajlott le a főzőverseny), ügyes gombászaink gombakiállítása már megnyitásra készen állt. Nagy gondban voltak, mert ugye Gombanapokat csak gombával, gombakiállítással lehet elképzelni. Márpedig az időjárás szélsőséges hatásai miatt az erdőkben gombát nem nagyon lehetett találni. Ezt az ember előre nem tudja kiszámítani, a kiállítást viszont nem lehet elhalasztani, így gombásztársaimnak igencsak sokat kellett járni azért a 24 faj gombáért, amit sikerült összegyűjteni. Az emberek érdeklődése meghálálta a fáradságot. Felnőttek, gyerekek egyaránt kíváncsian nézegették a gombákat, kérdezősködtek, gombászaink pedig fáradhatatlanul magyaráztak kicsinek, nagynak a gombák rejtelmes világáról.

Főzőverseny. Ennek a versenynek az érdekessége az volt az idén, hogy egyesületünk két tagja, Darai Balázs és Béres János is az indulók között volt, és mint már mondtam, külföldi résztvevők is voltak. Sőt még Kőszegről is eljöttek, hogy főzzenek egy jó gombás ételt. A főzés tűzrakással kezdődött, de volt aki tűzhelyet hozott magával, volt aki bográcsban főzött, volt aki tárcsán... Közben elkezdődött a csipkelekvár főzés is, aminek folyamatát szemügyre vehettük és finom szalagos fánkkal megkóstolhattuk. Megkóstoltam, tényleg nagyon finom. A gyermekek rajzversenye is elkezdődött, az ügyeskezűek versenye. Szép alkotások születtek, érdekes volt szemlélni a munkájukat.

Visszatértünk a főzéshez, ami nagy érdeklődést váltott ki. A helybéliek, a község vendégei, akik buszokkal érkeztek a Gombanapokra és a sajtó (több TV-társaság is), figyelemmel kísérték a főzés menetét, a nyolc versenyző különböző főzési technikáját, gasztronómiai különlegességeit, az étel küllemét stb. A főzés munka- és időigényes, erről most meggyőződtünk mindnyájan. Ennek ellenére időre elkészültek az ételek.

Két kategóriában kerültek az ételek a zsűri asztalára, - gombás levesek és az egyéb gombás ételek. Háromtagú zsűri bírálta el az ételeket: Pelles János, a Miskolci Gombász Egyesület elnöke, Wieslaw Kaminski, a lengyel gombászok elnöke és Molnár Sándor szállodamenedzser. A minősítés pontozásos módszerrel történt: a zsűri sorszámokkal ellátott ételeket kóstolgatott, nem tudva, melyik étel kihez tartozik. Figyelembe vették nem csak az étel ízét, hanem a küllemét, az ízek harmóniáját, az összetételt stb.

Érdekes élmény volt nekem ez a tevékenység, mert tolmácsként én is jelen voltam. Figyelhettem a zsűri munkáját, sőt végigkóstolhattam az ételeket is, igaz, vélemény nélkül. Még szerencse, mert mire a zsűri végzett az ételek kóstolgatásával, a díjak elosztásával, a bográcsokban nem maradt egy kanál étel sem. Az eredmény (most nem sorolom fel a sorrendet, nem jegyeztem meg, csak a lényeget): a mi gombászaink, a Darai - Béres páros második lett, a lengyel gombászok pedig elnyerték az első helyet. Nagy volt az öröm a lengyel táborban, nem hiába utaztak ide több mint 400 kilométert. A mi gombászaink is elégedettek voltak, el is fogyott a főztjük egy-kettőre.

Véget ért a főzőverseny, de a programnak még nem volt vége: egy kis műsorral lepett meg mindenkit az avasi nyugdíjasok társasága. Ők tévedtek el annak idején Bükkszentkereszt erdeiben. A kalandnak jó vége lett, ezért hálából táncoltak nekünk. Méghozzá nem is akárhogyan: szépen, ügyesen, fiatalos lendülettel, még a kán-kánt is bevállalták. Nagy sikerük volt, ismétlés lett belőle.

Ezután elkezdődtek az előadások. Zagyva Imre, budapesti mikológus a védett gombákról, Darai Balázs, egyesületi társunk pedig a gyógygombák termesztéséről tartott érdekes előadást. Utána Szabó Borbála (Noémi) gombásztársunk, aki egyenest egy szüretről érkezett ide, elvitte a társaság egyik részét egy szép túrára: Bükkszentkereszt - Fehérkőlápa - Bükkszentkereszt útvonalon. A lengyel gombászok így megismerhették a Bükk-hegység szépségeinek egy maroknyi részét, és gyönyörködhettek az őszi festői természetben. Mire visszajöttek, már besötétedett. A tiszta levegőtől megéhezve, a túrától kellemesen elfáradva érkeztek a panzióhoz. Jólesett a finom meleg vacsora, amivel a szervezők vártak minket a panzió különtermében.

Vacsora után Bathó Attila mini szarvasgomba bemutatót tartott: megismertette lengyel vendégeinkkel azokat a szarvasgomba fajokat, amiket aznap találtak a környékbeli erdőkben. Azt hiszem, kilenc faj volt. Jókedvűen indultunk "haza", azaz a vendégházba és kíváncsian vártuk a második nap programjait.

Második nap. Kilenc óra. Bathó Attila meghívta a lengyel csapatot egy igazi szarvasgomba vadászatra. Ez nem csak a lengyeleknek, de nekünk is érdekesség volt, nem minden nap lát az ember ilyen eseményt. Bathó Attilát elkísérte a többi fővárosi gombász, köztük több szarvasgombász is, természetesen mind a kutyájukkal. Nagyon érdekes látvány volt figyelni a sok kutya izgatott szaladgálását és eredményes találatait. A kutyák is, mi is élveztük a szarvasgomba vadászatot, köszönet érte Bathó Attilának és lelkes kis csapatának!

Szívesen maradtunk volna tovább, az időjárás nagyon kedvezett nekünk, mind a két nap gyönyörű napsütéses volt. De a program folytatódott, várt minket még egy verseny, a szarvasgomba kereső kutyaverseny. Ez úgy zajlott le, hogy egy tisztáson (a panzió mögött) elkerítettek annyi pályát, ahány versenyző kutya volt. Mindegyiken elrejtettek öt-öt gombácskát, ezeket kellett a kutyáknak időre megtalálni. Béres János gombásztársunknak most is bizonyítani kellett, kutyájával ő is benevezett a versenyre. És sikerrel! A hat versenyzőből az ő kutyája lett a második. Gratulálunk ehhez is!

Ezzel véget ért számunkra a kétnapos program. Gazdag élményekkel térhettünk haza, mind a két nap jó hangulatban telt el. A lengyelekre hosszú út várt még hazáig, ezért verseny után elindultak csomagolni, de már tervezgetik, hogy jövőre milyen étellel indulnak a főzőversenyen. A miskolci gombászok csapata egy kis magyar emlékkel búszúzott tőlük, ők pedig meghívtak minket tavaszra egy kucsmagombázásos hosszú hétvégére a Tátrába.

A meghívást elfogadtuk, remélem el is megyünk.

Hodobay Mária