MIGE
2024. március 29.
Auguszta

Gombakiállítás - Miskolc, 2005.

(Szűcs Béla írása)

 

Olvasgatom a Miskolcon, a Tudomány és Gazdaság Házában 2005.október 2.-3.-án rendezett élőgomba kiállításunk vendégkönyvi bejegyzéseit. Az első néhány szokásos és jóleső elismerő beírás után hamar szemembe ötlik a bíráló szó: "...kár hogy hiányos".

No erről legalább nem mi tehetünk. Szombaton egyesületünkből tizenöten indultunk hegynek - völgynek a szemerkélő esőben, összegyűjteni közel s távol, ami éppen található, esetleg már hetek óta kiszemelt mutatós gombapéldány. Egész nap jártuk a sáros, vizes terepet, nem számított szétszakadt esőkabát, gumicsizmában feltört láb, csúszkáló kocsi, kisebb meghűlés. Hiszen ez a mi évente egyszer megrendezett "saját" kiállításunk, ki akartunk tenni magunkért! Nem mintha a többi kiállítás nem a sajátunk lenne, de a Ház mégis az otthonunk, ott mindenkit igazi házigazdai érzésekkel várunk.

Sikerült is szép számú gombát összegyűjteni. Fajlistánk tanúsága szerint 167 faj példányait raktuk tálcákra, címkéztük fel. Ez alig kevesebb a tavalyi , eddig talán legnagyobb fajszámú kiállításunkon szereplőknél. Mégis, nekünk is van egy kis hiányérzetünk. Mindent elkövettünk, mégsem sikerült egyetlen gyűrűs tuskógombát (dátum szerint a legnagyobb szezon közepén!), ízletes vargányát, más közismert gombát kerítenünk. Volt olyan látogató házaspár, akik visszafordultak az ajtóból, mert nem tudtunk nekik császárgombát mutatni (mondjuk azt máskor is nehezen tudtunk volna, október elején).

A tavaly mindenfelé ágaskodó nagy őzlábgombákból is alig van, azok is agyonázott, megviselt darabok. És nincsenek olyan látványos, messziről is szemet gyönyörködtető, hívogató gombacsoportjaink, mint tavaly. Bosszantó. Egész nyáron dúskáltunk a rendkívüli gombabőségben, olykor ki se kellett tennünk a lábunkat a lakókörzetünkből, a gombák szinte helyünkbe jöttek. Egy héttel ezelőtt Sátoraljaújhelyen a Zempléni Gombász Egyesülettel rendezett közös kiállításunkon sem volt még semmi gond. Ennyit jelent egy hét, meg persze az esős gyűjtési körülmények. Hiába van tele az egész Bükk sötét trombitagombával, szürke rókagombával, az csak két faj. Ha kilóra menne a kiállítás, alighanem telehordhatnánk velük a termet - de nem arra megy.

Pedig azért volt jónéhány érdekesség az asztalokon. Még az előzőekben annyira keresett és hiányolt szarvasgombákból is sikerült kiállítanunk, nem beszélve a többi ritkaságról. De a látogatók már csak olyanok, hogy szeretik megtalálni az asztalokon az általuk már ismert fajokat. Úgy látszik, ez valamiféle rokonszenvet támaszt a kiállítás többi része iránt is. A beszélgetések általában az ismert, ehető fajokhoz kötődve indulnak, azokról térnek át a hasonló fajokra, majd jöhetnek a mérgezők és a különlegességek. A gombakiállítások koreográfiája.

Olvasgatom tovább a vendégkönyvet. Bosszús bejegyzés hiányolja a gombavizsgálókat a városból. Nem tudja a beíró, hogy ebben nekünk semmi illetékességünk nincs. Vagy ha tudja is, itt legalább hangot adhat elégedetlenségének. Magam is sokszor tanúja voltam a nyár folyamán, amikor a kirándulók csak úgy kedvtelésből elég sok gombát is szedtek (merthogy az idén tényleg sok volt mindenfelé), és a busz végállomásokon szembesültek a ténnyel, hogy ha el is akarják fogyasztani szerzeményüket, be kell bumlizni a Búza térre. De oda is csak piacidőben érdemes, mert csak olyankor van nyitva a város egyetlen gombavizsgálója! Hát az egész napi mászkálás után nem sokan vették a fáradtságot.

Az így szedett gombák legnagyobb része a szemétben kötött ki, megkeserítve a felfedező kedvű erdőjárók szája ízét. Gondolom, ilyenkor a gombák felé fordult érdeklődés is csökken, vagy megszűnik. Ezért pedig nagy kár - és veszélyes is. Egyik fotós - gombázós sétámon megkérdeztem a két kisgyerekkel az úton andalgó fiatal házaspárt, hogy ismerik-e valamennyire a gombákat? Vidáman felelték, hogy egyáltalán nem. Hát ezt itt legalább, az út szélén? Ezt sem - hangzott a kedélyes válasz. Gyilkos galóca volt.

Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak: ne hagyják a gyerekeiknek a mindenfelé felbukkanó gyilkos galócákat piszkálni, fogdosni! Figyelmeztették őket - de az első útelágazásnál sértődött szótlanul a másik ösvényre tértek. Még nekem volt lelkifurdalásom, hogy beleavatkoztam a magánéletükbe. Úgy gondolom, nem jól van ez így. Akit egy idegen megriaszt, hogy mérgező, vagy akár gyilkos gombák között jár, nem nagyon fogja megszeretni a gombák csodálatosan sokszínű, sok örömet és olykor fontos táplálékot adó világát. Vágyat sem fog érezni ismeretei bővítésére.

Mit lehetne, hogy lehetne jobban csinálni? Elgondolásom szerint az lenne a szerencsés, ha pozitív benyomások szerzésével, sikerélményt, de legalább kellemes érzést kiváltva kezdhetné az ismerkedést a gombákkal a velük először, vagy csak ritkán találkozó ember. És minél fiatalabban! Ezért tartom jónak az iskolai, óvodai gombakiállításokat, ezért lenne jó már a gyerekeknek oktatni az élővilág ezen részének is legalább az alapismereteit, és ezért is lenne nagyon fontos a forgalmasabb helyeken a gombavizsgáló állomások fenntartása! Példátlan visszafejlődés tapasztalható ezen a területen Miskolcon, akár az előző öt év távlatában is. Ez nem hobbi kérdése - ez az általános műveltség szűkítése, és mint ilyen, kulturális, oktatási kérdés. Nem kellene megvárni, amíg nagyobb tragédia történik.

Tovább lapozva a vendégkönyvben, szomorúan olvasom a látogatók kis számát felemlegető bejegyzést. Sajnos, igaza van. A közvetlenül a kiállítás leszedését követő összejövetelünkön mi is megbeszéltünk néhány tanulságot ebben a témában. Már tavaly is fájlaltuk az iskolások szervezett látogatásainak csökkenését, az idén pedig csak mutatóban találkoztunk velük. De sok rendszeres látogatónk is szóvá tette, hogy teljesen véletlenül és későn szerzett tudomást a kiállítás pontos idejéről. Alighanem túlvállaltuk magunkat! Az adott, nem túl nagy aktív létszámunkkal megfelelő színvonalon meg tudtuk még ugyan rendezni a kiállításokat, de a látogatók becsalogatására, megfelelő előzetes tájékoztatásukra már nem futotta a figyelmünkből. Lesz miről beszélnünk a jövő évi program összeállításakor.

És még egy komoly kérdés. A kiállítást követően megérkezett Magyar Közlöny ismerteti a frissiben elfogadott védett gombák jegyzékét. Természetesen örülünk, hogy ebben az irányban is történt végre valami hivatalos lépés. Ugyanakkor nem tudom még, hogyan lehet megvédeni azokat a gombákat, amiket egyáltalán nem is ismernek az emberek? A kiállításokon sem mutathatjuk be őket ezután? Élőgombaként gyűjtve valószínűleg nem. Akkor hogyan? Biztosan meg fogjuk találni rá a megoldást, de hogy lesz még bajunk vele, az is biztos.

Jövőre okosabbak leszünk. Remélem, hogy sok miskolci és környékbeli érdeklődőnkkel beszélgethetünk majd erről is következő kiállításainkon.