MIGE
2017. november 24.
Emma

Rizikézés Rakaca környékén 2017.10.22

 

Sziasztok!

Vasárnap reggelre leereszkedett a sűrű köd. Hűvös is volt, álmosítóan korainak tűnő időponttal. Azonban 11 főt, 7 egyesületi tagot és 4 vendéget semmi sem állíthatott meg. A Búza térről útnak indultunk a rizikék és gyűrűs tuskógombák hívására Rakaca felé. És milyen jól tettük!


Elsőként egy fenyvesbe vezetett utunk. Beillett egy testnevelésórának mindaz, amit ott műveltünk. Közelharc, döntés, hajlítás, négykézlábra ereszkedés, kúszás, törpejárás, súlyemelés. Mindezt sűrűn ismételve, egyes elemeket időnként felváltva. Alaposan meg kellett küzdenünk a zuzmókkal borított kökénybokrokkal, melyek a fenyőfák egyes csoportjait elválasztották egymástól. Hol guggolva, hol hajolva szedegettük a rizikét, a szemcsésnyelű fenyőtinórut és a vöröses nyálkásgombát. Persze hol nőnek a legszebb gombák? Naná, hogy a bokrok alatt! Néhányért be is másztunk. És a kosarak egyre csak teltek.

Jóval a megbeszélt időpont előtt visszaballagtunk az autókhoz, így még a réten is sikerült körülnéznünk. Ezzel nemcsak a fajlistát bővíthettük, hanem a keddi kiállítás anyagát is. Gesztelyben ugyanis már várják az egyesületet. Remélem, tetszeni fog nekik mindaz, amit összeszedtünk!

Mikor mindenki visszaért a kocsikhoz, meghatároztuk az addig szedett gombákat. Jobban mondva elnökünk és túravezetőnk, Béres János meghatároztatta velem. Felkészítés, tanítás és tanulás a vasárnapi szakellenőri vizsga előtt. Ismét helyére került a fejemben egy-két dolog. Ami nem ment, abban kaptam segítséget, magyarázatot.


Továbbindultunk. Egy kis gyűrűs tuskógombára fájt még a fogunk. Az új helyszínen ahelyett, hogy egyenesen haladtunk volna, tettünk egy szép nagy kört. Mert a gombász megy a gomba után akkor is, ha máshová viszi, mint kellene. És ennek következménye is van. Szúrós akácfák között, egy meredek domboldalon átsétálva kell megközelítenie a Kánaánt.

Azok a tuskók! Teli voltak gyűrűs tuskógombával. És nem is csak egy-két ilyen csodát láttunk. A csoportkép elkészítése után szüretelni is kezdtünk. Két szépséghiba akadt csak a történetben. Az egyik, hogy elég sok példány volt már öregecske. Nem baj, jutott is, maradt is. A másik pedig, hogy még mindig meredek volt a partoldal, és valahogy csak le kellett jutni róla. De megoldottuk gurulás nélkül!


Hosszú, küzdelmes napon voltunk túl, de mindenki gombával megrakodva térhetett haza, szívében boldogsággal. Valószínűleg csak addig, amíg bele nem gondolt abba, hogy jöhet a második műszak. Ugyanis ezt a mennyiséget meg is kell valakinek pucolni...

Üdv:
Dia

 

Nemzeti Együttműködési Alap