MIGE
2017. május 23.
Dezső

Első túránk Jabloncán

(Darai Balázs beszámolója)

 

Két hét után ismét Szlovákiába mentünk gombázni tagtársainkkal. Ezúttal a közeli Jabloncára vitt az út, kétnapos túrára. Az indulás a Tesco parkolójából történt, saját gépkocsikkal. Rövid egyeztetés után, laza tempót követően máris Szlovákiában, a tornai hegyek alatti főúton voltunk. Szádalmástól Jabloncáig, a Somos Panzióba már rövid volt az út.

A panzióban kedves házigazdánk és tagtársunk, Dr. Rémiás Tibor kenyérrel és egy kupica sompálinkával fogadott minket. Kipakolás, reggeli, és már kapaszkodtunk is a Bikarét felől a Sólyomvár irányába. Közben a szárazság ellenére erőfeszítéseket tettünk a gombák felkutatására is. Az eredmény csak a vacsora után derült ki: 28 fajt találtunk. De ne szaladjunk ennyire előre, sőt nézzünk egy picit még vissza.

Lengyel gombászkollégáink már péntek éjszaka megérkeztek a Sólyomvár Panzióba, és a kiránduláson is velünk tartottak. Helybéli vezetőnk Kovács Jenő volt. Útközben mesélt a község életéről, saját sorsáról és a táj érdekességeiről. Négy-öt kilométer megtétele után és mintegy 300 méter szintkülönbséget leküzdve jutottunk fel a sólyomvár tetejére. Ott rövid ismertetés is elhangzott egyik tagtársunktól, Balla Lászlótól, aki még odahaza felkészült a témából.

Túravezetőnk csendre intett minket, amit a kb. 20 fős csapat igyekezett is betartani. Azonban a nagy valószínűséggel alattunk egy sziklapárkányon fészkelő sólyom figyelmét így is felkeltettük, amit a katlanban és a hegy fölött vadul körözve, sajátos hangjával hozott tudomásunkra. Ennek köszönhetően távcsővel kitűnően megfigyelhető volt.

Ezután már hazafelé indultunk. Az erdei utat több helyen kidőlt fák keresztezték, ezért egy idő után a völgy irányában letértünk az útról. Vesztünkre olyan meredek helyeken jártunk, hogy e sorok írója is kénytelen volt kipróbálni a „nadrágféket". Ezután már csak a Torna patak forrása hozta lázba a társaságot, no meg egy általam - mivel a csoporttól külön úton jártam - megriasztott kígyó.

Élményekben és látottakban gazdagodva, fáradtan érkeztünk vissza a panzióba a 30 °C körüli melegben lerótt túránkról. Egy kis fürdés, a folyadékveszteség pótlása, no meg a vacsora étvágygerjesztő illata elég volt a társaság formába hozásához. Élménybeszámolókkal és játékkal telt az idő a vacsoráig, ahová a házigazda gondosan töltött kupicákkal teli tálcával hívott. A babgulyás finomságát a szakácsokat dicsérő szavainkon túl többen repetázva ismertük el. Ekkor már a helyben kapható sörön kívül előkerültek az otthonról hozott tömények is.

Vacsora után egy helybéli harmonikás segített a társaságnak "hangulatba jönni". Alkonyat utántól közel éjfélig szólt a magyar nóta. Néha lengyel barátaink is bemutattak egy-egy polkát. Mások gombahatározással kezdték és darccal, beszélgetéssel folytatták az estét. A hangulat ebben a társaságban is kitűnő volt. Megbeszéltük a nap eseményeit és tervezgettük a jövőt. A kihallatszó nótát a kis tóban brekegő békák szűni nem akaró kontrája kísérte. Olyan kitartóak voltak, mintha brekegő készülékek lettek volna duracel elemmel. Hangjukat csak a hajnali pirkadat tudta megtörni.

A reggel nagyon sajátosan kezdődött: egymás kínálgatása kávéval, otthoni lélekmelegítővel, a tegnap estiek kitárgyalásával. A reggeli készítője, Szaniszlai Nagy Évike megmutatta, hogy nem véletlenül lett otthoni újságunkban főzőtudományáról bemutatva. A parasztreggeli kitűnőre sikerült. Helyi lekvárok és méz volt az asztalon kiegészítésnek.

A tegnapi fáradtságot feledve közel 15-en vállalkoztunk a vasárnapi túrára. Lengyel testvéreink nagy sajnálatunkra elköszöntek és hazaindultak (nekik kicsit többet kellett hozzá utazni). Most Borsodi István helyi lakos volt a túravezetőnk. Enyhe és kissé meredekebb emelkedőkön kapaszkodtunk fel a falu fölött észak felől magasodó hegygerincre. Előző naphoz képest új gombafajt már nem találtunk, viszont ez a túra is nyújtott érdekes leletet. Egy csoport fantasztikus kosborfélét találtunk, gyönyörű kékeslilás bordó virágbugákkal, és ami még érdekesebb, egy szál hófehér buga is volt a színesek között. A termőhelyre vigyázva, a lelet értékének megfelelő gondossággal hagytuk el a területet.

Igaz, gombát nem találtunk, de a helyszín megfelelő időjárási körülmények esetén kitűnő lelőhely benyomását keltette. Jövünk mi még ide! - mondtuk egymásnak. Az útravalót jó étvággyal fogyasztottuk el egy tisztáson. Nehezen indultunk hazafelé, érezhetően foglyai voltunk a lenyűgöző erdőnek.

Borókás, gyümölcsfákkal vegyes helyen bújtunk ki az erdőből. Számba vettük a falu látnivalóit és a közelmúlt kései fagyának kártételét. Kis pihenőnk alatt szó esett a határ menti község sajátságos életéről és múltjáról is. Lelket nyugtató volt a látvány. A közelben levő panzió udvarán láttuk szorgoskodni az estebéd készítőit. Tudtuk, hogy annak elfogyasztása után vége a jabloncai hétvégének.

Mint minden közös étkezés előtt eddig is, vendéglátónk kezében a tálcán természetesen ott sorakoztak a kupicák. Csak azt sajnáltuk mi öten, akiknek a járművezetés is feladata volt, hogy ezt már nem kóstolhattuk meg. Estebéd, készülődés, búcsúzkodás és szerencsés hazaérkezés tette teljessé és gazdagon hasznossá ezt az egyesületünk által szervezett és tagtársainkon túl családtagjainkkal kibővült kirándulást.

Végül, de nem utolsó sorban, köszönet Tibornak és feleségének, Edinának; Tibor édesanyjának, Rózsika néninek; és most már közös ismerősünknek, Klárikának a szivélyes vendéglátásért! Azt hiszem, mindannyian tudjuk, akik itt voltunk: ide még eljövünk.

(A második napon Pelles János és Vadán László egyéni túrát tett, ahonnan szép tövisalja gomba zsákmánnyal tértek vissza. A túrákon valamilyen okból részt nem vevő tagtársaink pedig a falu nevezetességeivel, lakóival, környezetével ismerkedtek. Néhányan a vasárnapi templomi Istentiszteleten vettek részt. Mindenkitől csak jót hallottam erről a hétvégéről .A s zerk. )

Szeretném megköszönni...

(Wieslaw Kaminski emailjéből)

 

Számunkra ez az utazás nem csak egy újabb lehetőség volt ismeretlen helyek felfedezésére Szlovákiában. Kiderült, hogy Jablonca szlovák területen fekszik ugyan, de a lakosok 99%-a magyar. A mi kis lengyel csoportunk volt az első vendégcsoport az új pihenőházban Jabloncán. A megnyitó ünnepélyes volt, a Brezovicán megismert Tibor és felesége nagyszerű szervezőknek bizonyultak. A panzió éghajlata annyira jó, hogy biztos vagyok benne, nem sokára vendégseregek látogatnak oda az egész világból, és egészen biztosan Lengyelországból.

Arra számítok, hogy a következő jabloncai találkozásra klubunk egy nagyobb csoportja érkezik majd. Tibor, Marika és a MIGE tagjai nemsokára vendégünk lesz a lengyel gombászok napján Niedzicyben.

Ezen a helyen szeretném tiszta szívből megköszönni minden magyar testvérünknek a szép napokat, a remek hangulatot és az élményekben gazdag gombatúrát a rezervátumban. Ezt a pici falucskát a szlovák-magyar határon érdemes felkeresni. A gombaszezonban megtalálható gombafajok gazdagsága és változatossága számomra elképesztő: királyvargánya, császárgalóca és sok-sok más, nálunk ritkán található gombafaj.

Köszönetemet fejezem ki még a túravezetőnknek, aki nem mindennapi szépségeket mutatott meg nekünk. Ez a vándorlásunk is, amely sokszor előre nem tervezett utakra vitt, nagyon-nagyon érdekes, élvezetes és felejthetetlen volt.

Nemzeti Együttműködési Alap