MIGE
2017. július 23.
Lenke

Hurrá, bográcsozunk!

Hodobay Mária írása

Nehezen indult, de jól sikerült. Az év elején megtervezett munkatervünkön sokszor változtatni kell, különböző okok miatt. Most például bográcsozni szerettünk volna Garadnán, a Helyiipari forrásnál, - ez volt a tervünkben. Itt több ok is volt, amiért nem tehettük meg- száraz az erdő, tűzrakási tilalom volt és állítólag a forrásból csak csöpögött a víz. Nincs mit tenni. De jött egy jó ötlet.

Gombásztársunk, Vera, felvetette, hogy egy zárt helyen, Garadnán, a DTSK turista pihenőhelyén minden megvan a bográcsozáshoz. A hely adott, eszközök vannak, csak anyagot kell hozni, amiből majd elkészítjük magunknak a bográcsgulyást. Így is volt. A fiam segített beszerezni munkahelyéről, az Árucsarnokból a húst, Béres János gombász elnökünk saját kertjéből előkerültek a többi hozzávalók, a krumpli és a zöldségek. Kellett is bőven minden jóból, mert gombászaink örültek a közös főzőcskének, találkozásnak, szép számmal jelentkeztek, 38 ember neve került a listára. Vasárnap mégis "csak" 27-en jöttek el Garadnára, előző nap és egész éjszaka esett az eső, ez pár embert elbátortalanított.

Alighogy megérkeztünk, rögtön munkához is álltunk. Nem kellett mondani, ki mit csináljon, minden ment, mint a karikacsapás. Sok szorgos kéz alatt a krumpli és a zöldségek pillanatok alatt már csak arra vártak, hogy belekerüljenek a bográcsba. A fiúk összerakták a tűzhelyet. Nagyon jó szerkentyű, kiváló a szabadtéri főzőcskére, már találkoztunk ilyennel Jabloncán, Dr. Rémiás Tibor tagtársunk pihenőházában. Miután összeállították ezt a masinát, szakácsaink, Béres János és Darai Balázs nekiláttak a húsnak. Ezzel hamar végeztek és a jóízű hegyi forrás vizével beindult a főzés.

Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, az eleinte szemerkélő eső hamar elállt, szép lassan kisütött a nap. Jobb időjárást nem is kívánhattunk volna. A szakácsok és segítőik kivételével mindenki elindult az erdőbe. Útvonal akadt bőven, hiszen minden oldalról erdő volt körülöttünk. Lehetett választani nehéz-, könnyebb-, laza sétát, és mi így is tettünk. Noémi vezette a nehéz túrát Sebesvíz irányába. Meredek, csúszós út vezetett oda. Nem is vállalkozott erre a túrára csak három bátor társunk, Kóta Lajos, Barnóczkyné Marika és Bakos Tamás. Káel Kati vezette el a többséget a Ferenc forráshoz. Egy darabig velük mentem én is, de utána elváltam és laza sétával folytattam utamat. A patak kiszáradt medrében mentem el egy jó darabig, vadregényes helyen, kidőlt fák közepette. Hát helyenként nem is volt könnyű, de annál érdekesebb. Az eső jót tett a természetnek, a gombavilág lassan ébredezni kezdett, itt is, ott is utamba kerültek sárga, barna, fehér gombatestek. Igaz, többségük fagomba volt, de nekem ez is érték, hisz olyan gyönyörűek, fotózhatom, ez a lényeg. A sörtés kacskagombát, tüskés tőkegombát most találtam először, élmény volt megismerni, hogy milyenek.

Az idő gyorsan telt, hangokat hallottam a távolból. Káel Katika csapata közeledett, így jeleztem a sípommal, hogy én is itt vagyok még, és nemsokára együtt érkeztünk meg a táborhelyünkre. Az asztalok már meg voltak terítve és nemsokára ott sorakoztunk az adagoló Béres Jancsi előtt, aki nem sajnálta az ételt, jókora adagokat osztogatott. Sőt, repetázni is lehetett! Már javában falatoztunk, mikor előbukkantak a távolból a Sebesvízi túra résztvevői, Bakos Tamás vállán egy nagy pisztricgombával! Ez a gomba volt a párja a Hegyi Ágika gombájának, amit ketten Varga Marikával találtak. Gyönyörű példányok, meg is csodáltuk mindnyájan. Kár, hogy nem tudjuk megszárítani, jól jönnének kiállítások idején! A bográcsgulyás nagyon ízletes, finom lett, a friss levegő is meghozta az étvágyat, szorgalmasan kanalaztunk, nem kellett kínálgatni. Utána volt mivel leöblíteni, mindenki hozott ezt-azt, házi bort, jó erős pálinkát, sört. Jó hangulatban teltek az órák, szép magyar nóták is felcsendültek. Délután négy körül kezdtünk szedelőzködni. Az eredményes, jól sikerült nap után mindenki hazatért otthonába, teli szép emlékekkel.

Jó volt! Köszönjük szépen mindenkinek, aki ezt sikerre vitte, a szervezőknek, a résztvevőknek és a kedves, segítőkész gondnoknak, Ildikónak.

Remélem, találkozunk mi még itt!

Nemzeti Együttműködési Alap