MIGE
2017. szeptember 21.
Máté, Mirella

Szakmai beszámoló a Kacwin melletti erdőkből

 Szilvásy Edit

 

Alighogy megjöttünk Erdélyből, csomagolhattunk. A miskolci gombászok "last minute" ajánlatát, egy gombászással megtűzdelt lengyelországi hétvégét augusztus 28-29-30 -án Niedzicában (magyarosan Nedecen) nem lehetett kihagyni.

 

Mivel nem színházi előadásra utaztunk, a programban nem volt esőnap esetére fenntartott módosítási lehetőség, így aztán szombaton a gombászok várva várt gombanevelő esője pont a mi nyakunkba ömlött. Egy vérbeli gombász ilyenkor nem szitkozódhat, egyet tehet, ronggyá ázik vagy alkudozásba kezd a Jóistennel, hogy csak egy kicsikét vigye már arrébb azokat az esőfelhőket! Az alku eredményeként voltak percek, amikor nem esett az eső:-)

 

Az ismeretlen gombászterület felfedezéséhez 4 óra lehetőséget kaptunk. A legbátrabb gombász kitüntetést Béres Jancsi nyerte el, ő legalább három órán keresztül állta az esőt, s igazán gazdag anyaggal tért vissza, tele volt a kosara gombával. Igaz, abból az egyik gomba maga félkosárnyi méretű volt, és ahogy később mesélte, kettőt is talált, s a kisebbet hozta el. 

No nem óriáspöfetegről van szó, annál sokkal többről (legalábbis ha nem a hasunkra gondolunk elsősorban) - a leveles káposztagombáról, de erről részletesen majd később.

A talált fajok, melyekből kiállítást is készítettünk, többnyire fenyőerdőkhöz (luc) kötődnek, akár gyökérkapcsoltak, akár korhadékbontók voltak. Béres Jancsi hétmérföldes csizmájának és kitartásának köszönhető, hogy a lombos erdők gombái is képviseltették magukat.

A fajlistára olyan gombafajok is felkerültek, melyeket lengyel gombásztársaink hoztak magukkal a kiállításukról. Ha nem is élőhelyén, de kezünkbe foghattunk olyan ritkaságokat, mint a vörösödő zsemlegomba (Boletopsis leucomelaena) és a lilás gereben (Bankera violascens).

 

Beszéljünk azokról a gombákról - ahogy Jancsi fogalmazott - melyek bizonyosan nem kerültek még a miskolci gombászok kiállító asztalára. Ezek legtöbbje magashegyi faj, vagy nagyon ritka gomba Magyarországon.

 

Barna galóca (Amanita regalis)

Pettyes selyemgomba (Amanita submembranacea )

Vörösödő zsemlegomba (Boletopsis leucomelaena)

Ibolyás rókagomba (Cantharellus amethysteus)

Ráncos tejelőgomba (Lactarius lygniotus)

Fekete tejelőgomba (Lactarius picinus)

Leveles káposztagomba (Sparassis laminosa)

Narancsvörös kocsonyásgomba (Tremiscus helvelloides)

Lilás gereben (Bankera violascens)

 

(Ezeknek a magashegyi gombáknak a meghatározásához az erdélyi László Kálmán Gombászegyesület táboraiban szerzett tapasztalatommal tudtam segítséget nyújtani. )

 

Barna galóca:

Sokáig a légyölő galóca változatának tartották, ma már önálló faji rangot nyert. Lucfenyvesekben, magashegyvidéken fordul elő. Kifejlett állapotában már meg lehet különböztetni a légyölő galócától. Zárt burkú állapotában fehéres-sárgás pettyeit ledörzsölve a barna galócának már fiatalon is barna árnyalatú a kalapszíne, míg a légyölő galócáé sárgás-pirosas.  

 

Pettyes selyemgomba:

Ez a gomba is magashegyi savanyú talajú lucosokban fordul elő. Bár a neve pettyes selyemgomba, a pettyeket lemoshatja az eső, így nem ezt a bélyeget kell rajta megfigyelni. Nagytermetű selyemgomba, tönkje kígyóbőrszerűen mintázott, kalapszíne barnásszürke, széle jól láthatóan bordázott. A bocskora szürke színű, a fiatal egyedeknél ez jól megfigyelhető volt. A kifejlett példányoknál a bocskor a tönk aljához tapadva megfigyelhető, ha óvatosan kiszedjük, s nemcsak kitépjük a gombát a földből. Első ránézésre a lombos erdőben termő óriás selyemgombához hasonlít, de termőhelyének ismeretében és a bélyegek alaposabb ellenőrzésével attól jól elkülöníthető.

 

Vörösödő zsemlegomba:

Ezt a gombát lengyel gombásztársaink hozták egy kiállításról. Nem akartam hinni a szememnek! Az erdélyi táborokban erre a gombára vadászunk évek óta, sikertelenül! És most itt van a kezemben - igaz hogy öreg is, hibás is, de valódi!

Ez a gomba is a hegyvidéki lucosokban fordul elő, bár ritkán savanyú talajú bükkösben is megjelenik.

A gomba kalapja szabálytalanul hullámos, halvány- majd barnásszürkés végül feketés színű, felülete matt, száraz. Termőrétege fehéres, majd szürke, nagyon vékony, pórusai szűkek. A tönk kalapszínű, matt, a húsa szívós, fehéres. Húsa megvágva rózsaszínből szürkülő, enyhe ízű, Elvileg ehető, de Magyarországon szinte nem is található.

 

Ibolyás rókagomba:

Ez a gomba is önálló faji rangra lépett a régebbi sárga rókagomba változatból.

Hogy mi különbözteti meg a sárga rókagombától? A kalapja, amely koncentrikusan apró pikkelyes. Egyes példányokon erőteljesen meg is jelenik az ibolyás - szürkés pikkelyezettség. A termőréteg ráncai hosszan lefutnak a tönkre, s megfigyelésem szerint ritkásabbak, mint a gyakoribb sárga rókagombáé.

 

Fekete tejelőgomba:

A gomba közép- és magashegyi savanyú talajú luc- és jegenyefenyő erdőkben fordul elő. Kalapja feketésbarna, finoman bársonyos, matt. A tönkje világosabb kalapszínű, szintén finoman bársonyos. Lemezei krém-okker sárgásak, tejnedve fehér, mely lassan rózsaszínre vált, csípős ízű, nem ehető gomba. A lemezek és a tönk találkozása élesen elhatárolódik.

 

Ráncos tejelőgomba:

E gomba kalapja hasonló színű, mint a fekete tejelőgombáé (feketésbarna, finoman bársonyos, matt), de gödörkés, ráncos. A lemezek feltűnően fehérek, krémszínűek. A tönk színe a kalapéhoz hasonló, felülete bársonyos. A tönk csúcsa ráncos, úgy néz ki, mintha a tönk átfolyna a lemezekbe, vagyis nincs éles elhatárolódó vonal a találkozásnál. Tejnedve szintén fehér, lassan lazacrózsaszínűre változik, enyhe ízű, ehető gomba (finom, kóstoltam már).

 

Leveles káposztagomba:

Ezzel a gombával még csak a Gombászok kézikönyvében találkoztam. A szemem meg kellett dörzsölni, hogy jól látom? Ez ugye nem a fodros káposztagomba?! A kézikönyvben utána olvasva az is megtudható, hogy a fodros káposztagombával szemben a leveles káposztagomba megjelenhet lombos fán is. A makroszkópikus jegyek különbségei is ordibálnak: domináló fehéres szín, ágai/levelei felállnak, nem laposak, szinte sok-sok kis tölcsért képeznek.

 

Narancsvörös kocsonyásgomba:

Ez a gomba egy rangosabb virágkötő versenyen is indulhatna, oly szép, mint egy nyíló virág.

Újabb nevét (Guepinia helvelloides) még meg kellene tanulni.

Hegyvidéki gombafaj ez is, de korhadékbontó. Mint a közismert júdásfüle gomba, az Auriculares rend tagja, osztott bazídiumú. Állaga akár a júdásfüle gombáé, porcos és jellegtelen ízű. Amerikában kandírozva is fogyasztják. A gomba bár földön terem, de földbe süllyedt fák (főleg luc és bükk) maradványain fordul elő.

 

Lilás gereben:

Ez a gomba már elég aszott állapotban került a kiállító asztalra, apró lépésekkel csak kikövetkeztetni tudtuk, hogy mi lehetett ifjú korában :-) Most lett volna jó egy mikroszkóp!

Termőrétege tüskés, földön terem, akkor gerebenféle. Tüskéi szürkésbarnák, húsa nem parafaszerű, akkor már a Bankeraceae családba tartozik. Kalapja szürkésbarnás, (ibolyás árnyalat odaképzelve) felülete kissé nemezes, tönkje kalapszínű, kihegyesedő, melyre a tüskék lefutnak. Illata szárazon Maggi kocka (lestyán) szagú. Lucosban nőtt, akkor kizárásos alapon ez a gomba lilás gerebenként mutatkozott be nekünk.

 

-

 

Bár a fajlistára csak a biztosan felismert, illetve annak vélt gombákat írtuk fel, több gomba, (melynek meghatározásához több gyakorlat, tudás, avagy mikroszkóp, netán még kitartás is szükségeltetne) - sajnos meghatározatlan maradt. S ha az időjárás kedvezőbb lett volna, valószínűleg több gombát találtunk volna, így talán a mesém is hosszabb lett volna :-))))

 

Nemzeti Együttműködési Alap