MIGE
2024. március 29.
Auguszta

Évzáró túra a Sajó mentén (2017.11.19.)

 

Sziasztok!

Amit márciusban alig tudtunk elképzelni, néhány szemhunyásnyi éjszaka után el is érkezett. Ma tartottuk a Miskolci Gombász Egyesület 2017. évi utolsó túráját. Heten voltunk, mint a gonoszok, ebből hárman már visszajáró vendégként vettek részt ilyen eseményen. A túravezetőnk ismételten Béres János volt.
A Búza térről először Sajóecseget vettük célba. Két évvel ezelőtt jártunk ott utoljára, akkor júdásfül, téli fülőke és jó adag laskagomba került a kosarakba. Éppen ezért nagy lendülettel vetettük bele magunkat az alig néhány méter széles, de annál hosszabb erdősávba. Voltak, akik bújócskáztak, mások inkább az erdő mellett mentek. Legalább háromszor gondoltam, hogy lassan meg kell pillantanunk már azt a laskával teli fát. De csak nem akart előtűnni. És már nem is fog. A láncfűrész áldozatául esett. Térdmagasságban még ott volt a törzse. János lefejtett belőle egy jó nagy darabot, és azon magyarázta el nekünk, hogyan is fonja be a micélium a faanyagot, és mennyit is tud az nőni egyetlen nap alatt is. Bár jól nem laktunk, ennek köszönhetően nem volt haszontalan a fa kivágása.


Na de semmi baj, menjünk át Sajóbábonyba! Vár ott ránk a sok téli fülőke, késői laska, és még sok-sok finom falat - gondoltuk.

A legelőn találtunk néhány mezei szegfűgombát és pöfetegek hadát. A csipkebokrok némelyikén már megcsípte a dér a pirosló szemeket. Kikerültük a csúszkálós részeket, inkább a fák között bújócskáztunk. Eljutottunk addig, hogy megtudjuk, mi is vár ránk elsősorban. Sár. Vagyis sártenger. Dagonya. Az a jó cuppogós fajta. Aminél már a vádli aljáig merültünk, és csak reménykedünk, hogy nem folyik be a víz a gumicsizmánkba. Amikor csupa iszap a lábszárunk is, máskor meg lemossa a víz.

Na ilyen körülmények között kerestük a téli fülőkét, bár nem sok sikerrel. És kerestük volna a késői laskát is. De itt is a láncfűrész áldozatává váltak azok a fák, amelyek tavaly és tavalyelőtt megtöltötték a kosarainkat. Szomorúan vettük tudomásul. Még ellátogattunk a közeli erdőbe, de ott sem találtunk szinte semmit. Még a júdásfül is olyan apró és ártatlan volt, hogy muszáj volt a többségét otthagyni. A legelőn át, mezei szegfűgombát szedegetve sétáltunk vissza a kocsikhoz.


Egy levesre való finomság azért akadt. Találtunk néhány érdekességet is. És legalább ismét jó levegőn, jó társaságban tölthettünk el néhány órát. Most jön egy kis pihenő. De amilyen gyorsan eltelt ez az évad, olyan hamar lesz itt a március. Az évnyitó túráig pedig már csak néhány éjszakát kell aludni.

Vigyázat, gombák! 2018-ban ismét megyünk értetek! Ez nem fenyegetés, hanem ígéret!

Üdv:
Dia