MIGE
2017. július 27.
Liliána, Olga

Miért világítanak a sötétben egyes gombák?

 

2016. május 23-án dr. Jancsó Gábor „Miért világítanak a sötétben egyes gombák?” címmel tartotta meg előadását, színvonalában nem elmaradva korábban felvetett témáitól, mint a tavaly novemberben megtartott „Érdekességek a gombák világából”, vagy a már jól bevált „Mikológiai érdekességek” sorozata.

Előadására most is jellemző volt a fokozatosság, egyben világos vonalvezetés mellett a „hirtelen vágjunk a közepébe” megközelítésmód ügyesen használt kettőssége. Rögtön az előadás idején tisztázódott, hogy a fényt kibocsátó gombák világosban is „világítanak” csak éppen szemünk világa ezt nem érzékeli. Példaként a Japánban élő „fénylő kígyógombát” (Mycena lux-coeli) hozta fel, mint az egyik legerősebben világító gombafajt a világon.

Előadásának folytatásában régi korok tapasztalatai elevenedtek meg, mint például a Krisztus előtti 4. században élt Arisztotelész felfedezése a „hideg tűzfény” jelenséggel kapcsolatban. Jóval későbbi utalás a világító gombákra egy Új-Guineaban állomásozó amerikai haditudósító otthoniaknak írt megjegyzése „Drágám, ma éjjel 5 gomba fényénél írok Neked”.

Egy érdekes természeti jelenség az úgynevezett „vörös dagály” is szóba került, amely mint kiderült, kezdetleges, vörös színű páncélos ostoros szervezeteknek köszönhető, amely élőlények tömege erős szélben, egymáshoz súrolódva kékre színezi a tengert.

De említés esett a Phrixothrix nevezetű bogárnemzetségbe tartozó faj lárvájáról is, amely „kétszínű” fényt bocsát ki, feje ugyanis pirosan, teste sárgán világít.

A mai, tudományosan megalapozott kutatásokkal folytatva Jancsó Gábor felhívta a figyelmet, hogy 2013-ig 71 gombafajról mutatták ki, hogy „világítani hajlamos”. Ezeknek a fajoknak a többsége szaprotróf, azaz korhadékbontó szervezet, ritka közöttük a növényi kórokozó, tudományos nevén növénypatogén fajok aránya.

Az előadás folytatásában a biolumineszcencia jelenségről esett szó, amely során megtudtuk, hogy lejátszódásához megfelelő hőmérséklet mellett tápanyag és víz szükségeltetik, oxigéntől elzártan pedig „kihuny a fény”. Erre Buller a „mikológia Einstein”-je igen aprólékos kutatásai során jött rá, miszerint már egy nedves fadarab is elég, amennyiben azok a gombafonalak valamint enzimek megtalálhatók rajta, ami a fénykibocsátást biztosítja.

 

A fentiek csak a jéghegy csúcsát képzik, hiszen az előadás során rengeteg érdekesség, hasznos információ hangzott még el a növények, állatok és gombák fénykibocsátásáról. Köszönjük Jancsó Gábornak a színvonalas előadást, még órákon át hallgattuk volna szavait ezzel a témával kapcsolatban. Reméljük, hamarosan ismét megtisztel bennünket és eljön hozzánk előadást tartani.

 

Jegyezte: Hörcsik Diána, Koscsó János

 

Nemzeti Együttműködési Alap