MIGE
2017. július 26.
Anikó, Anna

2010 - Ritka év, ritka gombák

 

A 2010-es esztendő úgy marad meg emlékezetünkben, különösen itt Borsod-Abaúj-Zemplénben, mint átok és áldás egyszerre. Átok, mert Miskolcot és környékét régóta (pontosan 1878 óta) nem látott árvíz sújtotta, pusztítva mindent, ami útjába került - ugyanakkor nekünk, gombászoknak áldás, mert az extrém csapadékviszonyok igazi „terülj, terülj, asztalkám"-at varázsoltak elénk. A Bükkben megdőlt az eddigi hazai csapadékrekord, a Jávorkút (Bükk-fennsík) környékén felállított mini meteorológiai állomás 1550 mm éves csapadék-mennyiséget detektált [14], közel a dupláját az e helyütt megszokottnak - így az egész éves gombabőség igazán senkit sem lepett meg.

 

A ritka leletek sorát 2010-ben egy hivatalos magyar névvel még nem is rendelkező tinórú-faj, a Xerocomus marekii (Šutara & Skála) Klofac (Albert és Dima által javasolt név: „repedéses nemezestinórú") nyitotta, amelyet május 30-án, egyesületi túra keretében találtam Miskolctapolca közelében. Szerencsém is volt: nem sokkal előtte olvastam nevezett mikológusok cikkét a Clusianában [2] - és a piros kalapszínű, már fiatalon is erősen felrepedező kalapbőrű „lelet" erősen emlékeztetett az ott látottakra, és különbözött minden más, általam valaha is talált tinórútól. Ezúton is köszönöm Dima Bálintnak a mikroszkópos vizsgálatok elvégzését - amivel a faj második ismert magyarországi termőhelye nyert bizonyítást.

 

A védett, vöröslistás, vagy egyszerűen csak ritka gombafajok soron következője a rőt likacsosgomba (Abortiporus biennis (Bull.) Singer) volt: először június 5-én észleltem Miskolc város legnagyobb kiterjedésű parkjában, a Népkertben, egy sérült, de még élő berkenye (Sorbus spp.) tövén [1] - ám augusztus 18-án Balatonalmádi belterületén is találtam egy szépen fejlett példányt. Lehet, hogy ez a faj nem is olyan extrém ritka Magyarországon [3]?

 

Bár az előzőleg ismertetett 2 fajnál az óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina (Schaeff.) Singer jóval gyakoribb, mivel jogszabályi védelem alatt áll [7], ide kívánkozik július 6-i megfigyelésem, mikor is a miskolci Fonoda Bevásárlóudvart övező nyárfatönkökön találtam 3, már elaggott állapotú termőtestet.

 

Július 24-én a bükki Szeleta-tetőn egymás közvetlen közelében 2 ritka tinórú-faj is előkerült: a ligeti tinórú (Boletus pulverulentus Opat.) és a sárga érdestinórú (Leccinellum crocipodium (Letell.) Bresinsky & Manfr. Binder), természetesen tölgyesből. Bár egyik faj sem védett, a hazai szakirodalom egybehangzóan kéri a gombászokat: „ritka, kímélendő faj, étkezési célra ne gyűjtsük" [12]! Ehhez képest pár nappal később (augusztus 1.), Szentlélek (Bükk-fennsík) közelében a ligeti tinórút akár kaszálni is lehetett volna, annyi volt - de természetesen nem tettem.

 

 

 

 

 

Megkóstoltam viszont a bíborvörös tinórút (Boletus rhodopurpureus Smotl.) - a Háromhuta-Újhután rendezett zempléni gombafesztivál ideje alatt (augusztus 5-7.) a résztvevők több kilónyit szedtek össze belőle, a Zempléni-hegység egyik jellemző fajának is tarthatnánk - ha máskor is nőne [1]! És hogy milyen e ritka, kímélendő, de akkor és ott hatalmas mennyiségben termő faj íze? Egyszer meg lehet enni, nem rossz... Azért a feleségem megkért, hogy „ebből a gombából többet ne hozzál".

 

 

 

 

 

 Közismert tény, hogy a Magyarországon honos galócafajok mindegyike ektomikorrhiza-képző, életük a partnerfákhoz kötődik - egy kivétellel. Ez a kivétel a védett őzlábgalóca (Amanita vittadinii (Moretti) Sacc.), mely nitrofil jellegénél fogva megjelenhet a legelőkön kívül városi parkokban, kertekben is [7], mint ahogy ezt az utóbbi évek nem kevés borsod-abaúj-zempléni megfigyelése [1] is bizonyítja. A már említett miskolci parkban, a Népkertben a fajnak 2, egymástól mintegy 200 méter távolságra fekvő termőfoltját találtam meg, mindkettőnél, a csapadékviszonyok függvényében 3 termőfázis volt elkülöníthető (július vége - augusztus eleje, szeptember közepe, október közepe; legkorábbi megfigyelés július 31.). A nagyméretű, feltűnő gombák sajnos mások figyelmét is felkeltették: a korábban még „lábon álló" termőtesteket gyakran kirugdosva találtam pár nap múlva. Sokat kellene még tanulnunk - csak akiknek a legtöbbet e téren, azok nem olvasnak ilyen cikkeket. Kérdéses az is, hogy mit ér a jogszabályi védelem, ha annak nem tudunk / tudnak érvényt szerezni?!

 

Ennek ellenpéldájaként a Zempléni Gombafesztivál ideje alatt, az Újhuta közelében talált gyönyörű lemezes tinórú (Phylloporus pelletieri (Lév.) Quél. ) csoport megtalálásakor közöltem túratársaimmal, hogy „márpedig ezt csak fotózni lehet, leszedni senki nem fogja" - persze senki nem is ellenkezett. Hogy sajnos vagy sem, mások learattak egy másik csoportot. Tekintve, hogy ritka, védett és erősen visszaszorulóban levő faj [7], talán nem kellett volna, de így legalább a kiállításon is bemutatásra került [1].

 

A szintén védett pikkelyes tinórú (Strobilomyces strobilaceus (Scop.) Berk.) 2010-ben sosem látott mennyiségben termett a Bükkben [1], ennek ellenére szűkebb pátriámban nem találkoztam vele. Láttam és fényképeztem viszont a Zempléni- (augusztus 6.) és a Soproni-hegységben (szeptember 24.). Mindenesetre az idei megfigyelések azt bizonyítják, hogy ez a faj nem is ritka nálunk.

 

A málnavörös tinórú (Rubinoboletus rubinus (W.G. Sm.) Pilát & Dermek) előfordulása már ismert volt a miskolci Népkertből [1, 5, 10]. 2010-ben újra előkerült a faj, augusztus 12-én és az azt követő napokban (5 termőtest), ugyanott. Változatlanul ez az egyetlen ismert termőhelye Borsod-Abaúj-Zemplénben. További érdekesség, hogy nem tölgy, hanem gyertyán alatt nő.

 

Balaton-felvidéki nyaralásunk során, augusztus 21-én az Alsóörs környéki Csere-hegyen akadtam össze a sötétköldökű tölcsérgomba (Clitocybe trulliformis (Fr.) P. Karst.) egy szép példányával [1]. A fajról fellelhető kevés hazai szakirodalom (elsősorban Rimóczi [6]) ritkának tartja.

 

Bár az előzőtől gyakoribb faj országosan, Borsodban mégis szinte ismeretlen a déli tőkegomba (Agrocybe cylindracea (DC.) Maire). Szintén a Balaton-felvidéken, Balatonfűzfő belterületén, nyárfa-tönkökön figyeltem meg több csoportot is 2010. augusztusának végén [1].

 

                                                                                                                              Déli tőkegomba

 

 Extrém ritkaságnak számít (legalábbis még...) viszont a Panaeolus antillarum Fr. (melynek magyar elnevezésére - „amerikai trágyagomba" - itt teszek javaslatot) tudományos nevű, terjedőben levő trágyagomba-faj. Határainkon belül először Krenedits (2009) észlelte, a Nógrád megyei Szandaváralja környékén [8]. Augusztus 29-én egy Miskolc határában fekvő lovastanya melletti legelőn százával találtam lovak ürülékén, sőt pár nappal később (szeptember 5.) egyesületi túrán, a Bükk-fennsíkon, Nagymezőn, a lipicai ménes téli szálláshelye közelében is a szemünk elé került néhány példány [1]. A faj egyébként dél- / közép-amerikai eredetű, „világhódító" útjára az 1940-es években indult, és mára az Antarktiszt leszámítva minden kontinensen meghonosodott [11]. A mikroszkópos vizsgálatok elvégzéséért ezúton is köszönetet mondok Dr. Vasas Gizellának és Dr. Locsmándi Csabának.

 

Ezen az előbb említett szeptember 5.-i egyesületi túrán egy másik érdekesség is kosarunkba került (persze csak határozás céljából): a nagyon ritkának mondott [12] fészkes csillaggomba (Geastrum quadrifidum DC. ex Pers.) a csalánosi (Bánkút környéke) lucfenyves talaját százával, szőnyegszerűen borította be [1]...

 

Első „Országosom" előtt pár nappal, szeptember 18-án a fentebb már említett miskolci Népkertben a magyar névvel még nem rendelkező (javaslatom: „kéreg-kígyógomba") Mycena pseudocorticola Kühner piciny termőtestei kerültek szemem elé, egy gyertyán kérgén. A szakirodalom szerint [13] Magyarországon ritka faj, mind az 5 korábbi hazai lelete (+ saját Bükk, cseh-völgyi megfigyelésem [1]) az elmúlt 6-7 évben került publikálásra. Valószínűsíthető, hogy ez a gomba jóval gyakoribb, mint ahányszor termőtesteit megtalálják.

 

 

Sopron, az „Országos" (szeptember 23. - 26.) ezúttal nem szakmai előadások, hanem néhány olyan faj megjelenése kapcsán marad örökké emlékezetes, mint a védett és ritka [7] élősdi tinórú (Pseudoboletus parasiticus (Bull.) Šutara). Korábban csak egyetlenegyszer találtam a Bükkben, az 1980-as években, még gyerekként. Itt és ekkor viszont legalább 6-8 rőt áltriflát láttunk, mely e parazita tinórúfajjal volt fertőzött. Országos ritkaságát tekintve akár extrém gyakoriságról is beszélhetnénk [1]...

 

Október 7. - egyéni gyűjtőtúrák a Miskolci Gombász Egyesület gombakiállítására. A Lillafüred és Bükkszentkereszt környéki erdőkben bóklászva akadtam rá a bükk-eresgombácska (Plicaturopsis crispa (Pers.) D.A. Reid) termőtesteire egy kidőlt bükkfán. Egy csoportot szedtem csak le - másnap a határozóként segítségünkre levő Dr. Vasas Gizella és Dr. Locsmándi Csaba egyértelműen azonosította a fajt. Ugyanezen a napon egyesületünk elnöke, Béres János és tagtársunk, Lévai Imréné a hegyi likacsosgomba (Bondarzewia mesenterica (Schaeff.) Kreisel = Bondarzewia montana (Quél.) Singer) telepét találták meg a Csereháton, Perecse közelében - ez volt a faj első hazai előfordulása is egyben [1].

 

Pár nappal később (október 10.) újabb ritkaság, a sárgalemezű lánggombácska (Flammulaster limulatus (Fr.) Watling) néhány termőteste köszönt rám a Lillafüred fölötti Szent István-lápa oldalában, erősen korhadt bükkfáról - a faj korábban a Bükk területéről csak az Őserdőből (erdőrezervátum, látogatása engedélyhez kötött) volt ismert [13]. Ezúttal Benedek Lajosnak köszönöm a mikroszkópos analízist.

  

Végül, de nem utolsósorban november 14-én egy újabb védett, nagyon ritka és különleges ökológiai igényű faj [7], a tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus (Bull.) Maire) néhány egyedét leltem meg a (nevével ellentétben egyáltalán nem) Száraz-völgyben, Ómassa közelében, holt bükkfa-anyagon. A körülmények (hideg, nedves és állandóan párás szurdok) hasonlóak voltak az egyetlen korábban ismert bükki termőhelyén, az Udvar-kő-barlangban uralkodókhoz [1, 9].

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összességében: soha rosszabb évet, mint 2010 volt! Minden értelemben... Nekünk, gombászoknak maga volt a paradicsom - akinek pedig terményét, házát, életét tette tönkre az ár, a pokol. Bár én az előbbiekhez tartozom, ha lehet egy kérésem, az az egyenletesebb csapadék-eloszlás lenne... Hogy gombáink is teremjenek, de senki ne járjon úgy, mint az ismert miskolci sportszer-áruház, melyen az azt elöntő ár idején is a következő felirat virított öles betűkkel: „Mindenünk a víz...". Csak azt a félmondatot nem tették hozzá: „... vitte el".

 

 

Kaposvári László

(Miskolci Gombász Egyesület)

 

Felhasznált irodalom:

 

  1. Miskolci Gombász Egyesület internetes honlapja: www.miskolcigombasz.hu (2011)
  2. Albert, L., Dima, B.: A Xerocomus marekii első magyarországi előfordulása (in: Mikológiai Közlemények, Clusiana, Vol. 48., No. 1., 2009)
  3. Siller, I. - Tóbi, Gy.: Az Abortiporus biennis (Bull.: Fr.) Sing. 30 év után ismét előkerült Magyarországon (in: Mikológiai közlemények, Clusiana, ISSN 0133-9095 , 1999. (38. évf.) 1-3. sz. 7-10. old.)
  4. Kirk, P. és mtsai: The Index Fungorum: www.indexfungorum.org (2011)
  5. Kaposvári, L.: Málnavörös tinórú (Rubinoboletus rubinus) Miskolcon! (in: Magyar Gombász, 22. szám, 2008. december - 2009. február)
  6. Rimóczi, I.: Gombák I. - Rétek, legelők és pázsitok gombái (Kossuth Kiadó, Bp., 2004)
  7. Siller, I., Dima, B., Albert, L., Vasas, G., Fodor, L., Pál-Fám, F., Bratek, Z., Zagyva, I.: Védett nagygomba-fajok Magyarországon (in: Clusiana, Mikológiai Közlemények, Vol. 45., No. 1-3, 2006)
  8. Krenedits, S.: Újdonság lócitromon (in: Magyar Gombász, 26. szám, 2009. december - 2010. február)
  9. Kaposvári, L.: A tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus) újabb előfordulása Magyarországon (in: Magyar Gombász, 26. szám, 2009. december - 2010. február)
  10. Kaposvári, L.: Társbérlőink a gombák, avagy városunk a gombász szemével (in: Magyar Gombász, 25. szám, 2009. szeptember - november)
  11. Allen, J.: Mushroom John’s Tales of the Shrooms ( www.mushroomjohn.org/panaeolusantillarum1.htm ), 2007
  12. Gerhardt, E.: Gombászok Kézikönyve (M-Érték Kiadó, Bp., 2008)
  13. Dima, B.; Siller, I.; Albert, L.; Rimóczi, I.; Benedek, L.: A 27. Európai Cortinarius Konferencia mikológiai eredményei (in: Mikológiai Közlemények Clusiana, Vol. 49. No. 1-2., 2010)
  14.  http://www.idokep.hu/hirek/eves-csapadekrekord-javorkut-masfel-meter-1550

 

 

A gombafajok tudományos elnevezéseit Kirk és mtsai [4] publikációja alapján közlöm.

 

Köszönetemet fejezem ki Szűcs Bélának a kézirathoz tett hasznos észrevételeiért, javaslataiért.

 

A fotók a szerző felvételei. (Szerk.)

 

Nemzeti Együttműködési Alap