MIGE
2017. szeptember 25.
Eufrozina, Kende

Télen is van gombászélet!

Szilvásy Edit írása

 

A bükkszentkereszti lovas szánhúzó versenyről (2010. február 13.) megérkezve, este H. Marika levele várt minket, Noémi aznapi gombás képeivel. Mondanom sem kell, egyből gombázhatnékunk támadt, meglátván a fotókon a természet e legújabb kézműves alkotásait.

Marika elejtett szerény sóhajomat komolyan véve, rögtön megszervezte másnapi találkozónkat Noémivel. Noémi aznap reggel még Valit is kicsalogatta gombás hírével puha ágyából, s így négyen indultunk a latyakos hóolvadásban, hogy Noémi csodagombáját mi is megörökítsük.

                                                                         Az ismerős aranyos rezgőgomba...

                                                                                    Fotó: Szilvásy Dénes

 

                                                                                                                          ...és a téli fülőkék.

                                                                                                                       Fotó: Szilvásy Dénes

 

 

Noémi utunk során sorra bemutatott minket gombaismerőseinek, így egy nagyon aranyos sárga rezgőgombának, néhány júdásfülének és téli fülőkének, majd felemelte a földről a KIS FEHÉR GOMBÁT, jobban mondva a botot, melyen sokadmagával üldögélt őkelme.

 

(Noémi kutyasétáltatás közben is figyeli a környéket, főleg titkos helyét, ahol legelőször talál tavaszi gombát, a déli kitettségű domboldalon lévő elegyes erdőben, ahol a talajt több vízlefolyás tartja majdnem mindig nedvesen.)

 

 

 

 

 

                                                                                                                   Az a bizonyos KIS FEHÉR GOMBA

                                                                                                                        Fotó: Tóthné Palitz Noémi

 

A gomba fajszintű meghatározása még L. Zoli „tudós" gombásztársunkra és mikroszkópjára vár. Egyben biztosak vagyunk, hogy egy nem éppen gyakori és közismert Crepidotus (kacskagomba) fajjal kötöttünk ismeretséget.

 

 

 

 

 

 

A következő hétvégét (2010. február 20-21.) ismét Miskolcon töltöttük, most a kocsonyafesztivál volt a mézesmadzag.  Délelőtt elindultunk a Szinva patakhoz, remélve, hogy a víz közelsége a zord hidegben más klímát biztosít a környezetének és itt is jelét láthatjuk gombaéletnek. A vízparti öreg kidőlt és még lábon álló fűzfákat, bodzákat nézegettük, és a hámló kéreg alatt, valamint a fatörzset borító moha rejtekében bizony két érdekes gombára is rábukkantunk. A leheletvékony, fehér kígyógomba faj fényképezésekor még a lélegzetemet is visszatartottam, nehogy megsérüljön a törékeny kis jószág.

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                 Fotó: Szilvásy Edit

 

A másik két tüneményes gombát is lefotóztam, majd leszedve, kis levélkébe csomagoltam, hátha otthon sikerülne meghatározni. Hát nem... sőt egyre tanácstalanabb voltam még a nemzetség meghatározásában is.

 

 

 

 

Utunkat a Király-kút felé folytattuk, s a kútnál lévő kis patak partján haladva, a patak közepében üde zöld növényeket vettünk észre. S hogy dokumentálni tudjuk a tavasz jeleit, a közelben talált határkarót odahúztam, bedobtam a patakba, s arra állva már sikerült is megörökíteni e nyakig vízben álldogáló bimbózó mocsári gólyahírt.

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                 Fotó: Szilvásy Edit

 

Este otthon nem sikerült rájönnöm még a nemzetségre sem, nemhogy arra, mi lehet ez a pici gomba?

Így hát másnap újból kimentünk a patakpartra és addig nem nyugodtunk, míg újabb példányokat nem leltünk. És ekkor végre leesett a tantusz! Mi más lehet ez a gomba, a drappos-barnás, ragadós kalapjával, cérnavékony tönkjén néhol fekete színnel, mint egy apró termetű téli fülőke. Na de ennyire apró?! Kalapátmérő maximum 7 mm, tönk hossza a kalapátmérő másfélszerese, maximum két - háromszorosa.

A kíváncsiságomnál már csak tudásvágyam volt nagyobb, így segítséget kértem Vasas Gizustól a határozáshoz. A gombákat lepreparáltam és postán elküldtem a Természettudományi Múzeum Növénytárába.

 

 

  Mi lehet ez a "pici gomba"?

        Fotó: Szilvásy Edit

 

Gizustól e-mailen még az anyag megérkezése előtt kaptam ezt a levelet:

               

„Megnéztem a Funga Nordica-ban a Flammulina nemzetséget, és mind a Flammulina velutipes, mind egy másik faj, a Flammulina elastica is lehet ilyen kicsi. A kalap 7-70 mm és a tönk 10-80-80 x 2-10 mm mindkét fajnál. Spórakülönbség van azonban a két faj között, ill. a termőhelyben és időben is van eltérés. A F. elastica fűzön és rezgőnyáron nő, télen, és spórája hosszabb, lehet különálló is. A velutipesre azt írja, hogy tavasszal és késő ősszel nő, lombos fán, néha fenyőfán, és spórája rövidebb. A könyv még azt is írja, hogy a F. elastica kevéssé ismert, ezért összekeverhető a két faj egymással."

 

 

 

 

Az időközben megérkező anyagot Gizus megvizsgálta, de a fránya spóra csak nem hozta a remélt eredményt! A legnagyobb spóra is csak 8,3 mikron hosszúságú volt, de a legtöbb 6 mikron körül mozgott.

Így tehát nincs új faj. Nincs mese, a téli fülőke „kis növésű", apró változatával sikerült megismerkednem.

Egyben ezentúl biztos vagyok: ezt a gombát senki nem fogja a konyhájában elpusztítani !

 

 

                                                                                                                                                                                                                      Fotó: Szilvásy Edit

 

S hogy e mese végén tanulság is legyen: a gombák, akár az emberek, fajon belül is különbözhetnek annyira egymástól, hogy hiába ritkább a lemezállásuk, hiába nőnek egyesével, hiába a megszokottnál tízszer-hússzor kisebb méretben, attól még az a gomba nem más gomba!

 

Nemzeti Együttműködési Alap