MIGE
2017. július 26.
Anikó, Anna

A Málnássy László Gombászegyesület névadójáról

A marosvásárhelyi Málnássy László Gombászegyesület tagjaival 2012. decemberétől állunk levelezésben. Bélfenyéri Gábor fotóit többször közöltük már honlapunkon. Téglás Zoltán legutóbbi e-mailének egy részletében így ír:

 

... Elnökünk kérését tolmácsolom, amikor elküldöm Önökhöz csapatunk Névadó Patrónusának rövid bemutatását, ugyanis amikor itt Marosvásárhelyen tartott előadást Rimóczi Imre Tanár Úr, első kérdése az volt, hogy kicsoda is Málnássy László. Nos itt  küldöm a Maros megyei magyar napilap Népújságban  megjelent ismertetőt a 2009 április 4-i számból. A megemlékezést az egyesület tagsága koszorúzással tette emelkedettebbé, a virágok és a koszorú mellett egy kis fonott vesszőkosár mohával, hóvirággal, kakasmandikóval, ibolyával, valamint lepketaplóval, pecsétviaszgombával, piros csészegombával és  téli likacsosgombával díszítve került a síremlék mellé. A megemlékezést író Málnási András, egyesületünk elnöke, Laci bácsi fia, akitől ha már más elvenni való nem volt, hát akkor elorozták nevéből az egyik s betűt és i-vel helyettesítették az y-t. Már csak azért is, hogy tudjuk, hogy ki az úr.

Ezt a következő megjegyzést én teszem adalékanyagként az ismertetőhöz: Laci bácsi tekintélyes gombaspóra gyűjteményt adományozott a Marosvásárhely-i Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Növénytani tanszékének.

 

100 éve született Málnássy László

1909. március 28-án született Görgényhodákon Málnássy László elismert pénzügyi szakember, természetbarát és közismert gombaszakértő. Élete nagy részét Marosvásárhelyen töltötte, rövid ideig Segesváron és Zilahon is dolgozott felelős beosztásban. Legutóbb a megyei helyiipari vállaltok főkönyvelői állását töltötte be, innen ment nyugdíjba 1969-ben.

Szabadidejét, majd rövidre szabott nyugdíjas éveinek nagy részét a természet tanulmányozása kötötte le. Sokat olvasott és járta az erdőket, mezőket, hogy ismereteit természetjárás közben is bővíthesse saját tapasztalatok gyűjtésével. Így szerzett tudását nem csak baráti körben, vagy az általa vezetett bolyais diákok természetbarát-gombász-madarász diákjaival osztotta meg éveken át, hanem újságokban, évkönyvekben közölt írásai által, és végül egy, a gombákról szóló könyvén keresztül igyekezett tágabb körű olvasóival is megismertetni. Kis gombáskönyv című gombaismertető könyve első volt a világháború utáni Romániában, ami 1972-ben a kolozsvári Dacia Könyvkiadó gondozásában magyar nyelven jelent meg ezen a szakterületen. Könyvének megjelenését hirtelen halála miatt sajnos nem érhette meg, személyesen már nem oktathatott, de ez a kis könyv nagyban hozzájárult, hogy sok emberben felkeltse a gombák iránti érdeklődést. 2003-ban a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó jóvoltából megjelent (sajnos kevés példányszámban) a könyv második kiadása azzal a céllal, hogy a fiatalabb generáció is hozzájuthasson a gombákkal kapcsolatos hasznos ismeretekhez. A marosvásárhelyi gombászegyesület 2006-ban a Málnássy László nevet vette fel.

Akik közelebbről ismerték, tudják, hogy nagy társaságot szórakoztatni képes kitűnő hangú nótaénekes volt. Sok verset is írt, amiknek fő témája szintén a természet. Halálos ágyán a kikeletről, a márciusról írta gyönyörű, gondolatokkal teli, de szomorú hangulatú utolsó versét.

61. születésnapján, 1970. március 28-án ragadta el a korai halál, dobbant utolsót beteg szíve. A marosvásárhelyi katolikus temető 4-es parcellájának földjébe helyezték örök nyugalomra, ahol emlékét egy fekete márvány családi sírkő őrzi.

Akik ismerték és szerették, vagy nem ismerték, de úgy érzik, hogy tanultak tőle, emlékezzenek meg róla egy főhajtással!

 

Málnási András

 

 

Málnássy László:

 

Ó, MÁRCIUS

 

… úgy reszketek, hogy el ne múlj,

úgy féltem minden percedet.

A varjaidat féltem úgy

a gyemekszagú föld felett.

 

A varjaidat és a fényt

a lázadozó ég alatt,

s a jégvirágot, ami még

az ökörnyomban megmaradt.

 

S a hóembert is, aki még

az udvarunkban áll vakon,

s a zúzmarát, amit a szél

sepreget már a hidakon.

 

----------

 

Meglásd, elmész és itthagysz, s még

egy vén november itt terem,

s nem véled múlok el, miként

a hó a barna földeken.

 

Marosvásárhely,

1970. március 26.

Nemzeti Együttműködési Alap