MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Sziasztok!

Soron következő túránk alkalmával a Sajó-partot látogattuk meg. Sárga gévagombáért mentünk, azonban a túra során több meglepetés is ért bennünket.

 

De kezdjük csak az elején! Elnökünk, Béres János vezetésével összesen öten vágtunk neki a már jól ismert terepnek.
A Szirmabesenyő melletti benzinkútnál volt a találkozó, ahol Éva megmutatta, mit talált a "bemelegítő edzés" alkalmával. Ő ugyanis a túra előtt már bóklászott a közelben, de amit nagyon szeretett volna, arra nem lelt rá. Nem sokkal később a Sajó-parton találtuk magunkat, hatalmas kakukkfű tövek társaságában. Egy időre magukra hagytuk az illatozó kis növényeket, hiszen első a gomba. Még összetörne a kakukkfű a kosár alján!


Ahogy haladtunk előre, több helyen is benéztünk a folyó partján álló fákhoz, nyakig érő csalánosban gázolva. Sajnálkozva néztük, hogy megelőztek bennünket, de nem adtuk fel. Egy idő után már csak hárman kerestük a gévagombát. Túravezetőnk egy helyen ismét kutatni kezdett, Évával kicsit arrébb próbáltunk szerencsét. Mikor ismét találkoztunk, élménybeszámolót is kaptunk. Elnökünk ugyanis felmászott egy fára, hogy szüreteljen. Úgy másfél méteres magasságban járt, amikor letört alatta az ág, és ő beesett a csalánosba. Amikor megpróbált felállni, talált két őszi gombát. Egy kisebb és egy nagyobb lila pereszkét. Ez ám a szerencse! Na jó, a csalánba esés nem. De a lila pereszke az!


Hamarosan elértünk ennek a túrarésznek az utolsó, visszafordulás előtti szakaszához. Valaki itt is megelőzött bennünket. De egy elfekvő törzs kincseit vagy nem vette észre, vagy már nem tudta hová tenni. Nagy volt az öröm, hamar teltek kosaraink a hatalmas, friss géva karéjokkal. Visszatérve az autóhoz örökbe fogadtunk jó néhány szálnyi kakukkfüvet, majd a benzinkút felé vettük az irányt. Gyorsan összeírtuk, hogy mit is találtunk eddig, aztán a továbbhaladás előtt néhány darab ligeti csiperke hirtelen megtalálása bővítette a listát.


Következett a második félidő. Igen, a rettegett kiserdő. Mert ha már május van, hátha találunk benne néhány darab májusi pereszkét. Meg hátha nem tévedünk el ismét. Nem sokkal aztán, hogy betértünk e tenyérnyi rengetegbe, Erzsike és az ő Jánosa meg is találta az első pereszkéket. A kis csapat szétszéledt, Évával megpróbáltuk megkeresni azt a jellegzetes fát, amely közelében egy hónappal korábban gyönyörű boszorkánykörből szedhettük ezeket az ízletes gombákat. Rá is találtunk arra az útra, amelyikre kell. Legalábbis azt hittük. Így utólag visszagondolva szerintem egy párhuzamos ösvényt sikerült kifognunk. Ennek köszönhetően a fát nem találtuk meg, azonban azt tudjuk, hová helyezték ki a méhkaptárokat.


Na nem baj, feltérképeztünk néhány mellékösvényt, találtunk pár szem májusi pereszkét, és bár többször is kénytelenek voltunk csapást váltani, mégis sikerült kikeverednünk a rengetegből. Igaz eme felemelő pillanat előtt úgy 20-30 perccel már kaptunk egy telefonhívást, hogy merre járunk.
A benzinkútnál találkoztunk ismét. Jó hely ez, szinte csak pár tucat perccel azt követően, hogy ligeti csiperkéket találtunk, előjöttek nagyspórás testvéreik is. Túravezetőnk rá is tenyerelt a lekaszált fű alatt rejtőző, fiatal kalaposokra.

A fajlista véglegesítését követően hazafelé vettük az irányt, hogy a következő néhány órát a konyhában tölthessük el.

Üdv:
Dia