A zempléniek első gombakiállítása

(Mihály Attila írása)

(Fotó: Hodobay Mária)

Előzmények:

A Zempléni Gombász Egyesület már megalakulásának pillanatában gombakiállítást tervezett. Hogy miért? Igazán ebben a formában látta céljainak legoptimálisabb beteljesülését, vagyis az ismeretek szervezett átadását nézőközönségének, a gombák iránt érdeklődőknek. A szervezet közhasznú is, a kiállítás pedig eleve ezt a formát támogatja. Túl az elveken, az egyesület tagok csak egyike - másika látott még eddig igazi gombakiállítást, azt is az elmúlt évben, Miskolcon. A többiek maximum az interneten találkozhattak ilyennel, de a többség azt sem tudta, eszik-e vagy isszák. Szerencsénk volt, ugyanis nem maradtunk egyedül, a Miskolci Gombász Egyesület vezetése felajánlotta segítségét, amit mi szívesen fogadtunk. Jól döntöttünk. Nézzük vissza hát az eseményeket sorrendben.

Közeleg a kiállítás időpontja. A feladatok leosztásra kerülnek, eldől a helyszín és az időpont, majd a kellékek biztosításának megbeszélése következik. Az egyesület tagjai és a tanfolyam hallgatói négy előzetes helyszínre jelentkezhetnek be gyűjtésre, amiből végül nyolc lesz. A tervezett létszám a vendégekkel és a hozzátartozókkal együtt eléri a 30 főt. Utólag beigazolódik, minél többen, minél több helyszínen gyűjtenek, annál inkább garantált a siker.

A kiállítás helyszíne is lényeges. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum tanácskozótermére esik a választás. Az Igazgató Úr segítőkész, nem kér pénzt a teremért és belépőt sem kell szednünk. Ez jól indul. A célcsoportok is kiválasztásra kerülnek. Az iskolások, majd az óvodások a sorrend. Ennek megfelelően Gönctől Zemplénagárdig az összes iskola és óvoda meghívót kap. Biztosra kell mennünk, ezért fontos a jó időzítés. Mindenki figyelmét felhívjuk, hogy előzetesen jelentkezzenek be a torlódások elkerülése végett. Ez sajnos nem minden esetben jött össze, de hála a múzeum rugalmasságának, a teremből kimaradók az egyéb kiállítási anyagokat tekinthették meg, továbbra is díjtalanul.

A gyűjtés napján nem esik az eső, így a gyűjtők sem riadnak el. Estére dobozokba, ládákba kerülnek a gombák, a bélelést szolgáló leveleket illetően azonban nem minden mozzanat leszabályozott. Utólag pontosítunk: jövőre a lapulevelet részesítjük előnyben.

A kiállítás:

Reggel hat óra. A múzeum kinyit, megérkeznek az előző nap már Sátoraljaújhelyen éjszakázó miskolciak és a lelkes helybeliek. Meglepő, mennyi ember kíván részese lenni a csodának. A dobozokból a fűbe és levelekbe csomagolt első gombafejek is előkerülnek. A tálcákon egyre gyűlnek az azonosításra váró gombafajok, mindenki lelkesen serénykedik. Ki amihez ért. A gombaszakértők azonosítanak, a rutinosak díszítenek, az amatőr kezdők a füvet sepregetik és a gombákat pakolgatják. Már 10 óra, kezdődik a kiállítás. Kint körülbelül 200 gyermek várakozik. A tanáraik is bizonytalanok, lesz-e ma itt valami? A szervezők gyorsan összetakarítanak, majd felkészülnek a fogadásra. Mindenki beözönlik, a résztvevők elfoglalják a helyeiket. Rövid bemutatás, kölcsönös köszönetnyilvánítás, majd útjára indul az első zempléni gombakiállítás.

A múzeum dolgozói csodálkoznak, ilyen sokan kíváncsiak a kiállításra? Kérdés, meddig tartható ez az iram? Délutánra kiderül, hogy lélegzetvételre sincs idő. Egymást érik a csoportok, délután a városlakók is beindulnak. Sajnos 17 órakor be kell zárni, mivel a gombásztanfolyam előadása exkluzív helyszínen, a gombák között folytatódik. Végül 19 órakor mindenki fáradtan tér nyugovóra.

Másnap hivatalosan nyolc órakor van a folytatás, azonban hét óra után az egyik középiskola tanára jelentkezik, hogy korábban érkeznek, ezért soron kívüli bebocsátást kér a múzeumba. Szerencsére a dolgozók már ott vannak, így mire a gombászok a helyszínre érnek, a tanár úr - Egri Károly Sárospatakról, a Zempléni Gombász Egyesület tagja, a tanfolyam egyik előadója - már lelkesen magyaráz diákjainak.

A gyors kezdés után megkezdődik a látogatók másnapi rohama. Lélegzet visszafojtva nézzük a hömpölygő gyereksorokat, az óvodásoktól kezdve a középiskolás "nagylovakig". A nap során megtiszteli jelenlétével a kiállítást a város polgármestere is, aki utólag levélben köszöni meg a lehetőséget, hogy ilyen rendezvényt biztosítottunk az érdeklődőknek. Sok lelkes gombász is előtűnik az ismeretlenségből. Vadonatúj kapcsolatok létesülnek. Sokan bevallják, hogy igenis szeretik a gombákat, azok világát, csak az ismeretek hiánya miatt nem vállalkoztak eddig a közeledésre.

Összegzés:

A két nap során a múzeum adatai szerint több mint háromezer látogató tekintette meg a kiállítást. Összesen 130 faj került felcímkézésre, a "technológiai fegyelem lazasága" vagy a rutintalanság miatt azonban több gombafaj került a falevelekkel együtt kidobásra. A látogatók maximálisan elégedettek voltak, az emlékkönyv számos oldala jókívánságokkal telt meg. A gyűjtők, az egyesület tagjai és a tanfolyam hallgatói egytől-egyig a magukénak érezték a kiállítást és joggal voltak büszkék az elért eredményre. Köszönet illeti a miskolciakat is. Hodobay Marikát a melegszívű és bátorító mosolyáért, rutinos szervezőmunkájáért, Béres Jánost segítőkészségéért és kedvességéért és nem utolsó sorban Pelles Jánost, aki az "após kertjéből származó" vöröses nyálkásgombáért hajlandó volt a későbbi vonattal hazautazni, csak hogy gomba ne maradjon határozatlanul. Le a kalappal a munkájuk, a szakmai hitvallásuk és segítőkészségük előtt! Reméljük, hogy jövőre hasonló programokban dolgozhatunk majd együtt.

Mihály Attila

a Zempléni Gombász Egyesület elnöke