MIGE
2017. június 29.
Pál, Péter

Bózsva 2006.

(Szűcs Béla írása)

 

Első ízben jutottam el az Országos Gombásztalálkozóra, Bózsvára. Korábban mindig egybeesett a Miskolci Gombász Egyesület "saját" gombakiállításával. Eddig azt részesítettem előnyben, de az idén megmakacsoltam magam: márpedig ott leszek! Az idei kiállítási tervünk is kedvezett, így aztán sikerült.

Jól kezdődött az egész, mivel az indulás napján még sikerült egy kisebb fotós túrát is összehoznunk lengyel vendégeink vezetőjével, Wieslaw Kaminskival Hegymegen, Hodobay Marika kedvenc gombász-, gyógynövényes-, csipkeszedős terepén, (mellesleg a szülőfalum határában). Először találtunk itt Petrezselyemgombát és olyan jól sikerült fotókat készítettünk róla, hogy abból és egy bózsvai fotóból montírozták azóta a lengyel weblap fotópályázatának címfotóját is.

Csütörtök este Bózsvára érkezve először kicsit elveszettnek éreztem magam. Társaim örömködtek a régi ismerősökkel, mi újak pedig hamar rájöttünk, itt bizony az a módi, hogy rendes gombász feltalálja magát! Aztán persze kiderült, hogy nekem is volt már ott ismerősöm és így beindult a "bemutatom" láncolat. Maximálisan érvényesült Kalauz Józsi bizalmas közlése (bocs, Józsi, hogy kifecsegem!), miszerint az tartja össze a találkozó sorozatot, hogy nincs túlszervezés, nincsenek kényszerek.

Itt most adatokat kellene közölnöm az összejövetelről, hogy kicsit tárgyszerű is legyek. Annyi biztos, hogy ez volt a 9. Találkozó. A résztvevők számát sajnos nem tudom, szerintem senki sem. Indultunk olyan 75 fő körül, de folyamatosan változott a létszám: új résztvevők jöttek, akik vagy bejelentkeztek, vagy nem, stb. A végső szám 80 fő körül mozgott.

Nagyon örültünk neki, mikor második nap befutott Debrecenből az újjáalakult gombászklub delegációja, Székelyhídi Mária vezetésével. Magasan képzett, jó közösségi érzékkel rendelkező gombászokat ismertünk meg személyükben. Két éve szerveződtek újra, amiről gyakorlatilag senki nem tudott eddig. Egyáltalán tudja valaki az országban, hány gombászattal foglalkozó egyesület, kör, baráti társaság stb. működik ma Magyarországon? Volt néhány kínos pillanatunk, amikor lengyel vendégünk hasonló kérdéseket forszírozott.

A találkozó programja szerint a csütörtök este a megérkezéssel, elhelyezkedéssel, vacsorával, ismerkedéssel és szervezéssel telt. Pénteken és szombaton nappal túráztunk a környéken, két-két csoportban, este pedig különböző programok voltak a Művelődési Házban. Idén a TIT Stúdió Egyesület Gombász Szakköre tartott bemutatkozó előadásokat. Számomra az előadások tartalmánál is többet jelentett, hogy úgymond "munka közben" láthattam Kalauz Józsefet, minden találkozók legfőbb szervezőjét, Auer Péter elnököt, Pálfalvi György vezetőségi tagot. Utána a gombák rendezgetése közben már fesztelenül tudtunk eszmét cserélni a védett gombák kiállíthatóságának, egyáltalán az egész védetté nyilvánítás ellentmondásairól, megoldatlan kérdéseiről.

Kalauz József vetítéses gomba-kitalálósdija igazi kihívás volt. Nem csak a szándék miatt, hanem a vetítés technikai problémái által keletkezett „látom - nem látom" helyzetből adódóan is. Remélhetőleg a jubileumi találkozóra sikerül megoldani, hogy legalább egy - két ember tudja kezelni a digitális projektort. Ez nem feltétlenül az előadó gondja kell legyen. Megértem Várhidy Zsuzsa gombásztársunk szomorkodását, akinek szép, igényes, hangulatos fotóit "átfestette" a korszerű technika - méltatlan dolog.

Úgy érzem, meg kell emlékeznem a találkozó központjául szolgáló panzió vezetőiről és alkalmazottairól is. Még egy meglepetés műsort is szerveztek számunkra. A közös érdekek messzemenően érvényesültek, csak dicséret jár mindegyiküknek. A túrák vezetését ellátó helyi szakembereknek szintén!

Közfelkiáltással megválasztottuk a 2007. év gombáját is: a Sárga rókagomba lett az. A jubileumi találkozó helyszíne pedig Ispánk lesz, ha addig valami közbe nem jön.

A túrák? Több volt a hegy, mint a gomba. Ez igazából keveseket zavart, mert a lényeg legtöbbünknél itt is a jó hangulat, az újabb ismeretségek kialakítása volt. Azért láttunk persze gombát is. Itt találkoztam először élőhelyén a Süngombával és a Bokrosgomba szép példányával. Érdekes módon egymástól mintegy kétszáz méter távolságra találtuk őket. A fajlistában valószínűleg nem lesznek benne, mivel nem nyúltunk egyikhez sem, így csak néhány túratárs látta őket. Jó érzés volt, hogy a még nem védett bokrosgombánál sem jutott eszébe senkinek sem, hogy leszedje. A narancsvörös csészegombák csoportjairól pedig olyan felvételeket sikerült készítenem, hogy a korábban említett lengyel weblapon egyikük a "Nap fotója" lett.

A Porzó élősdigombákból két csoport is terítékre került. Az egyiket a mi túránkon találta ifjú társunk, de nagy bosszúságomra felszedte, mielőtt fotózhattam volna. De azért számomra az egyik legnagyobb élményt mégis az illatos tejelőgombák okozták, pedig nem is mi találtuk. Hogy azoknak milyen erős kókuszillatuk van!

Maga a gombakiállítás nekem szokatlan volt. A fajok meghatározása bizonyára hibátlan lehetett, tekintve a benne résztvevők magas számát és szakmai képzettségét. Ugyanakkor az elrendezésben legalább a rendszertani elveket figyelembe lehetett volna venni, ha a külsőségeket nem is forszírozzuk. A Miskolci Gombász Egyesületnél nem ehhez vagyunk szokva.

Remélem, a kiállítás fajlistája valamelyik fórumon nyilvánosságra kerül. Nekem nem sikerült megszereznem, pedig szívesen kitenném egyesületünk weblapján, a találkozó fotói mellé.

A szombati nap kicsit szétzilálta a társaságot. A szárazság miatti gombahiány, vagy ki tudja mi miatt sokan egyéni túrát szerveztek a környék nevezetességeinek bejárására. Ez nem baj, sőt! Csak estére így kevesen jöttünk össze, a közös szalonnasütés mondhatni zártkörűre sikerült. Volt akit ez zavart - engem éppen nem. Legalább egy jót beszélgethettem azzal, akivel már régen szerettem volna. Ráadásul a Kalauz Józsi speciális módon készült sültjéből is sikerült elcsennem egy falatot! Kell ennél több?

Vasárnap aztán búcsúzkodás, kapkodó címcserék, ráérős beszélgetések, tervezgetés - a hazautazás. Kinek-kinek szándéka szerint. Összegzés helyett csak annyit, hogy jövőre is szeretnék eljutni a találkozóra.

 

Szűcs Béla

Nemzeti Együttműködési Alap