MIGE
2017. november 23.
Kelemen

Dr. Ványolós Attila előadása a gombák antibakteriális hatásáról

Az előadásról Hörcsik Diána a következő beszámolót jegyzete le a távollevőknek:

 

Sziasztok!

 

Hétfőn ismét egy izgalmas előadást hallhattunk, mely bár a szokásosnál hamarabb kezdődött, sokan tiszteletüket tették. Dr. Ványolós Attila a gombák antibakteriális hatásába, a kutatások múltjába, jelenébe és jövőjébe vezetett be minket. Jegyzet következik az elhangzottakból.

 

Baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal földön, vízen és levegőben egyaránt találkozhatunk, több millió fajukból néhány ezer okoz megbetegedést. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a bakteriális fertőzések antibiotikummal gyógyíthatók. Azonban mint a későbbiekben kiderül, nem ennyire egyszerű a helyzet.

Az első jelentős áttörés 1910-ben keletkezett be, amikor Paul Ehrlich kutatásának köszönhetően megjelent a Salvarzan nevű szer, amivel a szifiliszt kezelni tudták. A következő mérföldkövet az Alexander Fleming nevéhez köthető penicillin jelentette 1928-ban. Ez a felfedezés a második világháború idején rengeteg katona életét mentette meg. 1935-ben Gerhard Domagk felfedezte a szulfonamidokat, melyeket bár a mai napig használnak az orvoslásban, jelenlétük visszaszorult. Az antibiotikumok használatának köszönhetjük, hogy míg 1947-ben hazánkban a halálozások 11,8%-ért a fertőző betegségek feleltek, addig 2006-ra mondhatni megszűnt ez a halálozási ok.

 

Az 1960-as évekre a derű és a magabiztosság vette át az irányítást, az orvosok világszerte úgy vélték, elfelejthetjük az antibiotikumoknak hála a fertőzéseket. A 2000-es években viszont a borúlátás és a bizonytalanság tört felszínre, mivel megnőtt a rezisztens baktériumok elszaporodása.

A baktériumok ugyanis nem hagyják magukat, 12-15 év alatt képesek rezisztenssé válni a korábbi antibiotikumokra. A rezisztencia oka többféle is lehet. Előfordulhat akkor, ha túl sok antibiotikumot szedünk be, például vírusfertőzésre is ezeket a szereket használjuk, s így helytelenül alkalmazzuk őket. A túl nagy mennyiség mellett a túl alacsony is veszélyes, erre példa, amikor nem tartjuk be az előírt napok számát és hamarabb abbahagyjuk az antibiotikumok szedését, s ezzel nem tudjuk az összes baktériumot elpusztítani a szervezetünkben. Megdöbbentő adat még, hogy 2010-ben 63 ezer tonna antibiotikumot használtak fel csak az állattenyésztésben, amiből a mi szervezetünkbe is került.

 

Igazság szerint jelenleg a tudomány lépéshátrányban van a baktériumokkal szemben. A 18 legnagyobb gyógyszergyártó cégből ugyanis 15 felhagyott az antibiotikumok területén végzett kutatással, mivel az érrendszeri és daganatos betegségek gyógyításában nagyobb hasznot lehet elérni. Ennek köszönhetően kevés az új gyógyszer a piacon.

 

A nagygombák antibakteriális szerepét a második világháború végén kezdték kutatni. A karbolszagú csiperkében elsők között mutatták ki az antibakteriális hatást. A hatalmas tölcsérgombában növekedésgátló antibiotikumot fedeztek fel, de antibakteriális hatása van a téli fülőkének is.

A modern gyógyászatban egy hazánkban nem honos faj játszik jelentős szerepet, a Pleurotus mutilus. Antibakteriális vegyületét 1951-ben fedezték fel, majd a Sandoz gyógyszeróriás kezdett behatóbban foglalkozni vele. Az 1970-es években a Tiamulin nevű szert hozták belőle létre, melyet az állatgyógyászatban használnak sertéshasmenés és tüdőgyulladás esetén. 30 év elteltével megjelent az ennek a gombának a felhasználásával elkészített Altargo nevű szer, melyet 2007-ben külsőleg már emberek gyógyítására is használhattak. 2013-tól kísérleteznek a Lefamulin nevű gyógyszerrel, melynél a szájon át történő bevételt vizsgálják. Ez a gyógyszerjelölt engedélyeztetés előtti klinikai fázisban áll, a tervek szerint intravénásan és szájon át is bevehető lesz majd a közösségben szerzett tüdőgyulladás gyógyítására. Nagy előnye, hogy alacsony rá a rezisztencia.

 

Szegeden jelenleg a gombákat két szempontból vizsgálják, az egyik a gombák daganatellenes, a másik pedig az antibakteriális hatása. A kutatásba bekapcsolódott a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Mikrobiológiai Intézete is. Munkájukat a gombák begyűjtésével kezdik, melyet a liofilizálása (fagyasztva szárítása) követ, amelynek köszönhetően nem indul be a bomlási folyamat, majd következik az oldószerek használata. Eddig 40 fajt vizsgáltak, mindezt hangsúlyozottan klinikai körülmények között végezték.

 

A vizsgálati eredményekre néhány példát is hozott előadónk. A nem ehető bársonyostönkű cölöpgombát például 20 baktériumtörzzsel vizsgálták és többféle baktérium ellen is hatásosnak bizonyult, további vizsgálatokat terveznek vele. A szintén nem ehető keserű álcölöpgomba markáns hatást mutatott ki többféle baktériummal szemben. Ez egy egész Európában ritkának számító faj, melyet tovább vizsgálnának, viszont ehhez 1-2 kilogrammnyira szükség lenne belőle. A mérgező sárga kénvirággomba a kutatások szerint több baktériumtörzs ellen is hatásos, azonban mérgező volta miatt a gyógyászatba nem vonható be. Az ehető májgomba viszont spanyol és portugál kutatók szerint is antibakteriális hatással bír, ráadásul a vizsgálatok szerint klinikai körülmények között fokozza az antibiotikumok hatását.

 

Eddig 40 faj 160 kivonatának vizsgálata történt meg, ebből 16 faj bizonyult kisebb-nagyobb mértékben antibakteriális hatásúnak. Fontos lenne a hatásért felelős vegyületek azonosítása, jelenleg ez a szegedi kutatások célja, de több száz, több ezer vegyületből kell ezt megtenni. A nagygombák antibakteriális hatásához fűzhetünk reményeket, ám ahogyan az előadás végén feltett kérdésekre adott válaszból kiderült, a gyógyászatba való bevonásukhoz hosszú és rögös út vezet, mivel a gyógyszergyártó cégek csak akkor mélyülnek el jobban ebben a témakörben, ha biztosnak látják az eredmények alapján a profitjukat.

 

Üdv:
Dia

 

 

 

Nemzeti Együttműködési Alap