MIGE
2024. október 06.
Brúnó, Renáta

Beszámoló - Miskolc 2004. kiállítás

(Szűcs Béla írása)

A 2004. év ősze ha nem is ideális, de az előző éveknél kedvezőbb időjárású volt a gombák számára. Egyesületünk ezért úgy készült, hogy megpróbál egy igazán reprezentatív gombakiállítást rendezni. Az egyesület minden aktív tagja részt vett az anyaggyűjtésben. A kiállítás előtti napon több csoport indult kocsival a térség különböző területeire kollektív gombavadászatra, a járművel megközelíthetetlen erdőrészeket pedig gyalogos túrázóink fésülték át.

Az eredmény nem maradt el. A fajlista tanulsága szerint összesen 175 gombafajt állítottunk ki. Emellett az előre megbeszéltek szerint végzett, egy-egy fajból csak néhány példányra kiterjedő takarékos gyűjtés ellenére az egymástól függetlenül működő csoportok által behozott gombák az átfedések révén olyan mennyiséget eredményeztek, hogy a saját kiállításunk mellett még a volt elnökünk, Bathó Attila által ugyanazon napon rendezett egyik iskolai kiállítás választékának növeléséhez is hozzá tudtunk járulni.

Amellett, hogy nagy fajszámot sikerült elérni, néhány ritkaság is előkerült. Az igazi szenzációt a Béres János által gyűjtött sárga lapátgomba (Spatularia flavida) jelenti, amelynek meghatározása során kiderült, hogy Magyarországon eddig még soha nem találtak egyetlen példányt sem ebből a fajból! Azóta múzeumi gyűjteménybe is került.

Különleges példány volt a Kecskés Béla által hozott és szintén nagyon ritka rőt likacsgomba (Abortiporus biennis) is, amelynek pontos meghatározása tulajdonképpen csak a kiállítás zárása után sikerült. Nagyon jól mutatott a kiállítási asztalon a gyönyörű tüskés tőkegomba (Pholiota squarrosa) csoport mellett.

Gyakorlati szempontból is nagyon érdekes összeállítást sikerült készíteni a légyölő galócákból (Amanita muscaria) . A termőtest fejlettségi állapotának legkorábbi, színében a fajra a fejlettebb egyedekhez még nem is hasonlító fiatal példányaitól a legszebben pöttyözötteken keresztül a már burokmaradványaikat teljesen elvesztett öreg, kalapszínében inkább már az ehető császárgombára (Amanita caesarea) hasonlító példányokig minden előfordulási alakot sikerült felvonultatni egy önálló vitrinben. Látványnak is szép volt.

Tanulságos volt a rizikék mellé elhelyezett szőrgombák és más tejelőgombák összehasonlítási lehetősége, amellyel a látogatók közül sokan éltek is. Az erdőbényei gombakiállítás alkalmával Béres János által gyűjtött, mostanra már kissé megviselt állapotban átmentett ritka süngomba (Hericium erinaceum) még mindig jól mutatott a szintén népszerű petrezselyemgomba (Hericium clathroides) társaságában. Az őzlábgombákban egyébként nem kifejezetten gazdag időszak ellenére begyűjtött nagy őzlábgombák (Macrolepiota procera) díszítésül kiállított hatalmas termetű példányai nem egy látogatónkat késztették gyomorkordító emlékezésekre. A gombakészítményekből ízelítőt adó, hagyományosan mutatósan berendezett külön asztal most is méltó érdeklődést váltott ki.

A kiállítást követő értékelésünkön sikeresnek minősítettük a rendezvényt, az igazi kollektív munka meghozta eredményét. Csupán azt sajnáltuk, hogy a korábbiaknál kevesebb szervezett iskolai látogatást tapasztaltunk, annak ellenére, hogy részünkről a meghívás most is rendben megtörtént. Pedig a gyerekek, különösen az alsóbb osztályosok érdeklődése nagy és őszinte - csak el kellene hozni őket.

Legkedvesebb látogatónk egy óvodáskorú kislány volt. Egyik kezével babáját szorongatva, másik kezével rámutatott minden egyes kiállítási tálcára és kérdezte anyukáját: ez mi? Fel kellett neki olvasni minden ismertető cédulát, a teljes kiállításról, lábjegyzetekkel együtt. Anyukája türelme irigylésre méltó volt. Másnap már apukájával és a nagyszülőkkel jelent meg (a baba otthon is maradt), és újra ismétlődött minden. Mi igazából azt élveztük, hogy az egész annyira természetesen, minden kényszeredettségtől mentesen történt, hogy kétség sem férhet akár a gyerek, akár felnőtt hozzátartozói érdeklődésének őszinteségéhez. Biztosan viszontlátjuk még!