2010. augusztusában családommal a Balaton-felvidéken tölthettem 10 napot, Balatonfűzfő központtal. Természetesen a „kötelező" strandolások nem maradtak el, de - hegyvidék közelében lévén - kirándulások, túrák ill. városlátogatások is a programba kerültek. Az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket: hol strandolásra, hol túrázásra volt alkalmasabb a hőmérséklet, eső pedig csak éjszaka esett (nem is egyszer). A gombatermésre egy szavam sem lehetett (nem is volt): bőven nyílt alkalmam mind fotózni, mind ismereteimet bővíteni - azt pedig, hogy ezúttal hasamat nem tömhettem meg rókagomba- vagy vargányapaprikással, bőségesen feledtette az élmény, hogy néhány ritkább fajjal most találkoztam először.
Érdekes volt kis hazánk e gombász-szempontból talán kissé mellőzött hegységében, a Balaton-felvidéken fiaimmal kirándulni, gombákra vadászni és összehasonlítani a térséget imádott Bükkünkkel. Életre szóló élményt jelentett a Balatonalmádi és Alsóörs környéki kilátók panorámája, a Balatonkenese határában fekvő szigorúan védett természetvédelmi terület, a Tátorjános növényvilága (noha a hazánkban csak itt előforduló tátorjánt, lévén május - júniusi virágzó, ezúttal nem láttuk), a veszprémi vár, a Tagore sétány és az este is forgalmas hajóállomás Balatonfüreden, megannyi „kolduló" tőkés récével és bütykös hattyúval - persze a hab a tortán a hegyvidék melegkedvelő tölgyes állománya, rengeteg gombájával. Mindezek mellett strandolni nem is nagyon marad idő.
Nem először jártam a Balaton-felvidéken, de biztosan nem utoljára. Akár egy „Országost" (= Országos Gombásztalálkozó) is el tudnék errefelé képzelni - kiváló alkalom lenne az észak-balatoni térség (melynek egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képezi) jobb megismerésére és a hegység gombavilágának feltérképezésére. Mindenkinek, aki nyitott - mikológiai szempontból feltétlenül - kevésbé ismert tájak felderítésére, csak ajánlani tudom a Balaton északi partján elterülő hegyvidéket.
Miskolc, 2010. 09. 18.
Kaposvári László