MIGE
2024. december 05.
Vilma

II. Gyromitra parma (szülinapi) túra

Szilvásy Edit írása

 

Miután Budakeszin az általunk ismert májusi pereszke termőfoltok avar alól kikandikáló dundi hírnökeit megtaláltuk és rejtőzködő társaikkal együtt leszüreteltük, úgy gondoltuk Miskolcra kellene menni szerencsét próbálni.

Most aztán magyarázkodhatunk! Ki hiszi el nekünk, hogy nem a katasztrófa turizmusra gondoltunk a csütörtöki heves esőzések híre hallatán:-))

 

A Budai hegyekben áprilisban alig esett eső, a páratartalom is csekély lévén, a kucsmagomba szezon véget ért, a májusi pereszkék az avar alatt fonnyadoztak, okunk más is volt bőven arra, hogy Miskolcon töltsük a hétvégét.

Tavalyi gyalogos túránkat gondoltuk megismételni - Lillafüred, Létrástető, Sebesvíz, Garadna - nem megfeledkezve kedves ismerősünkről - az általunk magyarul csak „bükkös papsapkagomba" néven emlegetett Gyromitra parma gombáról - amit, akit egy éves születésnapján szerettünk volna megköszönteni. Mivel Vali hűséges gombásztársát, Noémit sem akarta magára hagyni, így a felfedező túrára Noémivel, autójával és kutyájával már hatan indultunk el a borongós szombat reggelen.

 

 

 

Noémi, mint barlangász Létráson nőtt fel, ismeri minden zegét-zugát, így sorra meglátogattuk kedves gombát adó farönkjeit, eljutottunk a Tubákos barlangi emlékhelyhez, s az általunk tónak titulált létrási pocsolyához. Itt egy kivágott fenyőfarönk aljában Vali felvisított, hogy ide gyertek! Gyönyörű ráncos koronggombák (Discina ancilis) borították a rönköt és a földet, amit Vali először friss ürüléknek nézett, s arra gondolt, hogy jaj, csak bele ne lépjen! A folytatás is bíztató volt, később gyönyörű nyári laskagomba (Pleurotus pulmonarius) telepre bukkantunk. Méltánytalanság lenne meg nem említeni a sárgatönkű kígyógombákat (Mycena renati), melyek sok helyen és változatos formában borították a földön fekvő fákat, gallyakat. Majdhogynem csalódás volt, hogy a Budai hegyekben a májusi pereszkével egy időben termő borzastönkű fülőke (Gymnopus hariolorum) tömeges jelenléte ellenére sem találtunk egy szem májusi pereszkét sem, igaz nem is jártunk kőrises erdőben.

 

                                                            

                                                                                                                                                                                   Ráncos koronggomba - tényleg gyanús kinézetű

                                                                                                                                                                                                             Fotó: Szilvásy Edit

 

                                             A nyári laskagomba telepnél                                                                                        Sárgatönkű kígyógombák mindenfelé

                                                Fotó: Tóthné Palitz Noémi                                                                                                           Fotó: Magyar Józsefné

 

                                           Borzastönkű fülőke                                                                                                                Noémi a G. parma csoportnál

                                           Fotó: Szilvásy Edit                                                                                                                           Fotó: Magyar Józsefné

 

 

 

 

 

Az öreg mohos bükkfatönkön, csak úgy, mint tavaly, ott fehérlettek a levágott pisztricgomba tönkök, de a gyűjtők szerencsére most is békén hagyták a mi kedvencünket. A G. parma gombák legszebb ünnepi ruhájukban várták a születésnapi látogatást, s biz’ Isten röhögve nézték a négy szerencsétlen fényképészt, akik a földön hasalva, sárban csúszva, kúszva kattintgatták fényképezőgépük gombját.

 

 

 

 

 

                           Az ünnepelt - Gyromitra parma, ismét!

                                       Fotó: Szilvásy Edit

 

Remek alkalom nyílt arra, hogy az előző helyszínen kiállításra begyűjtött ráncos koronggomba termőtestet összehasonlítsuk a felületes néző által teljesen hasonlónak tűnő „bükkös" papsapkagomba (G. parma) termőtestekkel. Naná, hogy nem mikroszkóppal, amivel jól elkülöníthető e két faj, hanem makroszkopikus jegyeik alapján. A különbség elsősorban a két gomba állagában van, a koronggomba olyan törékeny, mint a porcelán, míg a „bükkös" papsapkagomba sokkal rugalmasabb, porcosabb állagú. A termőhelyi különbségek kéttűs fenyő avagy bükk korhadék is elegendő volna a megkülönböztetéshez, de a színvilág is segítséget adhat, a G. parma színvilágából hiányzik vörösbarnás árnyalat, inkább a sárgás-barna színek dominálnak.

 

 

                         G.parma - a sárgás-barna színek dominálnak                                                                    Ráncos koronggomba - inkább vörösbarnásak

                                            Fotó: Szilvásy Edit                                                                                                                            Fotó: Szilvási Dénes

 

 

 

 

 

Folytatva utunkat, a Tufa-gátnál csak Black-nek, Noémi kutyájának támadt kedve tisztálkodásra, mi inkább az otthoni mosógépre bíztuk ezt a feladatot :-)

Nem volt merészség arra számítani, hogy a megszokott helyükön még május 8-án is megtaláljuk a cseh kucsmagombák utolsó példányait is.

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                    Cseh kucsmagomba, május 8-án!

                                                                                                                                                                                                                  Fotó: Szilvásy Dénes

 

Másnap Miskolctapolcán szerettünk volna körülnézni, de Dénes elnézte a menetrendet, így az orrunk előtt ment el a 2-es busz. Sebaj, benéztünk a Búza téri piacra, milyen a gomba felhozatal. Halmokban állt a szegfűgomba, nagyspórás csiperke, gévagomba, májusi pereszke, s egy néninél még 2 szép tejpereszkét is láttunk. A néni nem titkolta, hogy a két szép gombát Mezőcsáton szedte, s a lavornyi méretűeket még ott is hagyta a helyén. Oly vágyakozva néztem a gombáit, hogy már fel is ajánlotta, hogy nekem adja, de én megelégedtem a fotózással is, gondoltam a melegben estig nálam csak tönkremenne. (Később ezt megbántam :-))

 

 

 

 

A busz indulásáig volt még idő, gyorsan felhívtam Valit, hogy mit láttam a piacon. Alig tettem le a telefont, visszahívott, hogy nincs-e kedvünk Mezőcsáton gombázni? Hát hogyne lett volna! Leszálltunk a buszról, bevártuk Valiékat, s irány Mezőcsát. Igaz, majd’ minden helyen gombászok lepték el a legelőket, de nekünk is sikerült találni jut is marad is alapon egy kis gombát. Mezőcsáton a mocsári nőszirom fotózásához Dénes térdig merült a vizenyőbe, úgy gondolta, ha már az egyik lába térdig van a vízben, a másik se maradjon ki belőle. S ha már virág, meg kell említeni az osztrák zsályát is, mely szép, fehér virágaival díszítette az árokpartokat, a sok-sok lila ökörfarkkóró mellett.

 

 

                                                                                                                                                                                   "Modern" gémeskút - a gólya még a régi...

                                                                                                                                                                                                 Fotó: Magyar Józsefné

 

Vali hazafelé még a Tiszapartra is elvitt bennünket nagy örömükre, de nem gombászok lettünk volna, ha az odafelé vezető úton nem állunk meg, amikor megláttuk az utat szegélyező öreg nyárfa-kőrisfa sort. Direkt Valinak otthagytak még a gyűjtők egy ebédre való májusi pereszkét, így legalább a tegnapi nap várva várt gombája is megmutatta kedvenc élőhelyét, a fekete, zsíros, humuszos talajt még az alföldi régióban is.