MIGE
2024. december 05.
Vilma

Társbérlőink, a gombák - avagy városunk a gombász szemével

(A Magyar Gombász folyóirat 2009. őszi számában megjelent írás kiegészített változata)

 

Gombák mindenütt élnek. Ez a megállapítás annyira közhely-számba megy, hogy sokan bele sem gondolunk, hogy ez városunk, közvetlen környezetünk esetében is igaz. Pedig minden olyan helyen, ahol egy talpalatnyi föld, trágya, élő vagy korhadó fa, növényi hulladék van, településünk parkjaiban, kertünkben, vagy akár az útmenti, gazos árokban is megtalálhatjuk a nagygomba-fajok képviselőit. És nem is feltétlenül a leggyakoribb gombákat - bár annak számát helyesen megbecsülni, hogy egy adott területen mely gombafajok képesek elfogadni a városi környezetet élettérként, nagyon nehéz: ezek száma több száz körül mozoghat.

 

Tudtommal olyan tanulmány, mely Miskolc város gombavilágát dolgozza fel, még nem készült. Miskolcon a Népkert elnevezésű park az egyik legnagyobb zöldterület, melyet gyermekeimmel magam is gyakran látogatok. Álljon hát itt egy kivonat az elmúlt, nagyjából egy év dokumentált népkerti megfigyeléseiből, azon gombafajokról, melyekkel találkoztam - és amelyekkel akár Te, kedves Olvasó, is „randevúzhatsz" kutyasétáltatás, fűnyírás közben, vagy ha gyermekeiddel játszol a parkban. Kérünk Téged, ne bántsd, ne taposd szét, ne rúgd fel őket, ne tedd tönkre élőhelyüket - még ha esetleg elfogyasztva számunkra, emberek számára mérgezőek is. Örök szabály: „a mérgező gombával sincs semmi baj, csak nem kell megenni".

 

A gombák alábbi felosztása a közérthetőséget szolgálja és nem, vagy nem feltétlenül jelent rendszertani kategóriákat.

 

Lemezes gombák:

 

A leggyakoribb gombatípus; amit mi, amatőrök, a tinórúk mellett, leginkább „gombának" tartunk és fogadunk el. Nézzük, eddig mely fajaik „bújtak elő" a tárgyalt területen.

 

                                                                                                                           Lilatönkű pereszke

  

Ízletes csiperke (Agaricus bitorquis): a faj első népkerti példányát 2008. július 27-én, és az azt követő napon észleltem tipikusnak mondható termőhelyén - centikre az út (járda) szélétől. 2009. őszén a park más területein is fejlesztett termőtesteket.

 

Kerti (mezei) csiperke (Agaricus campestris): a 2008-as évben többször, több termőfolton is megjelent a Népkertben. Sajnos idén még egyszer sem. A város más pontjain is felleltük (pl. BAZ Megyei Kórház parkja, szintén több termőfolton).

 

Sötét rétgomba (Agrocybe erebia): 2009. októberének közepén végre megjöttek az őszi esők - az eredmény pedig önmagáért beszélt. A hó 24-én e ritka rétgomba-fajunkból egész boszorkánykört találtam a park egy ligetes részén.

 

Karcsú szemétgomba (Conocybe tenera): e gyakorinak mondott faj egyetlen termőtestét szintén 2008. csapadékbő júliusának végén, az egyik játszótér közvetlen közelében, alacsony fű között találtam.

 

Sereges tintagomba (Coprinellus disseminatus): a tavalyi évben nevének megfelelő mennyiségben mutatkozott a parkban (idén viszont csak októberben), több esetben is, de gyakorlatilag mindenütt (kertek, pázsit stb.) megtalálható a városban.

 

Házi tintagomba (Coprinellus domesticus): e faj jelenléte sem meglepő egy városi parkban. Az inkább, hogy 2009-ben a szárazság ellenére a két általam ismert népkerti termőfolt egyike szinte egész nyáron át „kitartott" (első megfigyelés: 2009. június 6.), sokszor fejlesztett termőtesteket. Korábban Miskolc belvárosának más pontjain is megfigyeltem.

 

                                                                                                                                        Házi tintagomba

 

Kerti tintagomba (Coprinellus micaceus): a termőfoltok számát tekintve a Népkert kétségkívül leggyakoribb nagygomba-faja, 2008-ban és 2009-ben is sokszor és sokat termett - de szinte mindenütt megtalálható a városban.

 

Réti sisakgomba (Galerina laevis): bár a szakirodalom e fajt is gyakorinak jelzi hazánkban, számomra mégis nagy élményt jelentett a vele való népkerti találkozás 2008. november 9-én. Tipikus élőhelyén, alacsony fű közötti mohapárnákban (és csak a mohás részeken!) fejlesztett termőtestet, az út közelsége láthatóan nem zavarta.

 

Vöröstönkű fülőke (Gymnopus erythropus): különleges leletben volt részem nemzeti ünnepünkön, 2008. október 23-án. A népkerti, ún. „régi" (1999-ben épült) játszótér homokozóját határoló, eredetileg lakkozott és kezelt farönkök egyikén hatalmas csoport jelent meg a nevezett fajból. Az én meglepetésemnél csak a többi, gyermekét a játszótérre hozó szülőé volt nagyobb, mikor a homokozóban egy felnőtt férfit láttak fetrengeni... Sajnos a jó fotókért áldozatokat is kell hozni (vállalva a közröhejt és a meg nem értést is). Ugyanazon a napon vadgesztenye kivágott tönkjén is megtaláltam a faj korosabb, így már kevésbé szép és fotogén termőtesteit. Majd’ napra pontosan egy évvel később, 2009. október 24-én is láttam, ezúttal tölgytönkön.

 

Kerti susulyka (Inocybe rimosa): 2009. június 10-én „fél" boszorkánykört észleltem e fajból, néhány gyertyánfa körül. A városban máshol (pl. a Szondi-telepen) is megtaláltam e gyakori, súlyosan mérgező gombánkat.

 

Húsbarna pénzecskegomba (Laccaria laccata): e gyakori, ehető, ám étkezési szempontból jelentéktelen faj néhány példányát szintén 2008. október 23-án találtam meg itt, a Népkertben ültetett néhány bükkfa egyikének közelében.

 

Könnyező szálkásgomba (Lacrymaria lacrymabunda): bár 2009. ősze rendkívül száraznak bizonyult, még ez sem akadályozta e gyakori fajt a termőtest-képzésben. Megfigyelések: 2009. szeptember 16.-án és az azt követő napokban, füves területen, seregesen.  

 

Fakószélű tejelőgomba (Lactarius fluens): ki gondolná, hogy még tejelőgombák is előfordulhatnak egy városi parkban. Ráadásul nem is a leggyakoribbak. A nálunk ritka, bükkmikorrhizás faj egy fiatal egyedét centiméterekre a húsbarna pénzecskegombák egyike mellett figyeltem meg (időpont lásd fentebb).

 

Lilatönkű pereszke (Lepista personata): 2008. november 8-án életem egyik legszebb „lilatönkűjét" találtam, a „régi" játszótér közvetlen közelében, alig pár méterre az egyik homokozótól. Nem mintha ritka faj lenne, de nem ilyesmire számít az ember, ha játszótérre viszi a gyerekeit, pontosabban nem itt számít ilyesmire. Bár csak egyetlen példány mutatkozott, csodálatos gombászélmény volt.

 

Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades): 2008 nyarán a „régi" játszótér környékén tömegesen (kisebb boszorkánykörökben), a park más részein szórványosan jelent meg - idén viszont sehogy. A város más pontjairól (pl. Avasi Arborétum) is kimutattuk.

 

Barna csengettyűgomba (Pluteus cervinus): népkerti, pontosabban városi jelenléte nem meglepő - az inkább, hogy életemben ekkora példányokat (kb. 15 cm-es kalapátmérő!) nem találtam, mint itt, 2009. június 24-én, kéttűs fenyő erősen korhadt tönkjén.

 

 

 

Fehér porhanyósgomba (Psathyrella candolleana): egyik kedvenc (na nem étkezési szempontból) fajom - sok van - szép csoportját találtam egy kivágott lombos fa tönkjén, együtt barna fajtestvérével (lásd lentebb) és a házi tintagombával 2009. június 7-én. Szerencsére a termőhelyként szolgáló tönk a Népkert egy kevéssé háborgatott részén található, így idén az összes rajta növő faj egyede spórázott, egyetlen termőtestet sem rúgtak ki, tapostak el, amint az a kerti tintagombával gyakran megesik. A tárgyalt fajt városunk más részeiről is kimutattuk.

 

Szürkésfehér porhanyósgomba (Psathyrella marcescibilis): 2009. június 10. - fűben, bokor alatt két gyönyörű példány, egy kifejlett és egy fiatalabb, nem messze a sokat emlegetett „régi" játszótértől. A szakirodalom szerint nem ritka faj, mégis először találtam életemben.

 

Barna porhanyósgomba (Psathyrella piluliformis): a fehér porhanyósgombával és a házi tintagombával azonos tönkön találtam egy csoportját 2009. június 7-én, azonban a termőtestek idősebbek voltak a másik 2 fajénál.

  

                                                                                                                                                                                                                         Fehér porhanyósgomba

 

Deres galambgomba (Russula parazurea): újabb lokálisan ritka faj a Népkertből! A lelet dátuma szintén 2008. október 23. - feketefenyő alatt két már kissé viharvert, de azért felismerhető példány.

 

Ráncos galambgomba (Russula vesca): az előző fajjal ellentétben a ráncos galambgombát még viccből sem lehet ritkának nevezni. Ennek ellenére a 2009. július 14-én, gyertyán alatt talált példány az első dokumentált lelete a Népkertből.

 

Feketéslemezű harmatgomba (Stropharia melanosperma): e kis termetű, szép gombafaj egyedeit mindkét vizsgált év nyarán, több helyen és alkalommal is megtaláltam a Népkertben, sőt (hogy más városokba is tegyünk kitérőt) 2009. július 16-án Fonyód üdülőterületén is.

 

Nyálkás gyökeresfülőke (Xerula radicata): érdekes, hogy a jóval csapadékosabb 2008-as évben a Népkertben nem mutatkozott, idén viszont kétszer is megtaláltam, mindkétszer kivágott lombosfa-tönk közvetlen közelében.

 

 

Tinórúfélék:

 

Az átlagos amatőr gombász talán nem is sejti, hogy tinórúk egyáltalán előfordulhatnak a városban. Persze ízletes vargányát valószínűleg hiába keresünk a park fái alatt, de nemezestinórúkat, melyek ha ízben nem is, de szépségükben esetenként vetekedhetnek vele, fellelhetünk - és különös szerencsével talán még érdestinórúkat is.

 

 

Sötét érdestinórú (Leccinum pseudoscabrum): e gyertyánmikorrhizás faj nem tartozik a legízletesebbek közé (saját vélemény), de szépsége sokszor megkapó - különösen egy belvárosi parkban. 2008. július 27. - egy fiatal példány.

 

Málnavörös tinórú (Rubinoboletus rubinus): kétségkívül a Népkert, és egész Miskolc legértékesebb, legritkább nagygomba-faja. 2008 csapadékos és meleg nyara különleges körülményeket biztosított termőtest-képzéséhez - amik idén sajnos nem álltak fenn.

 

Csapottspórás nemezestinórú (Xerocomus porosporus): ez az aranytinórúhoz (Xerocomus chrysenteron) megtévesztésig hasonló, de étkezési szempontból nem túl értékes faj gyakorinak mondható a városi parkokban - 2008. július 27-én legalább 6 példányt találtam belőle.

 

Hamvas nemezestinórú (Xerocomus pruinatus): szintén egy faj a Xerocomus nemzetség ’chrysenteri’ szekciójából, azaz az aranytinórú közvetlen rokonsági köréből. Városunk több pontján is észleltem már - a Népkertben 2008. augusztus 2-án, tölggyel mikorrhizában.

 

Piros nemezestinórú (Xerocomus rubellus): újabb „városlakó" faja a nemzetségnek - és egyben az egyik legszebb is. A Népkertben 2 termőfoltját ismerem (melyeken idén nem fejlesztett termőtesteket, csak 2008-ban), de Miskolcon máshol is megtaláltuk.

 

 

Pöfetegfélék:

   

Városban nem túl gyakoriak - egy faj kivételével.

 

 

Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum): a Népkert szinte teljes területén előfordul, de gyakoribb a nyílt, füves helyeken. Egyes esetekben (2008. július 27.) megjelenése tömeges volt.

 

Taplófélék:

 

Ez az a gombacsoport, mellyel lépten-nyomon találkozik az ember, időnként nem kis bosszúságára, de amit az amatőr gombászok nagy része nem igazán tart „gombának" (a sárga gévagomba kivételével). Pedig mindenképp méltóak figyelmünkre - már csak méretük miatt is, melyek egyes esetekben igen tekintélyesek lehetnek.

 

Szenes likacsosgomba (Bjerkandera adusta): leggyakoribb egyéves taplónkat 2009. augusztusában észleltem először a Népkertben, holt lombosfa-anyagon.

 

Bükkfatapló (Fomes fomentarius): az erdőkkel ellentétben a Népkertben nem tartozik a gyakori fajok közé, de egy élő juharfán folyamatosan észlelhető (több termőtest is).

  

                                                                                                                                                    Derestapló

 

Derestapló (Ganoderma applanatum): a Népkert leggyakoribb taplója, azon kevés fajok egyike, amik a nagy csersav-tartalmú vadgesztenyét is le tudják bontani. Több termőhelye is ismert a parkban, élő és holt faanyagon egyaránt.

 

Vastagkérgű tapló (Ganoderma adspersum): a szakirodalom szerint hazánkban nem gyakori faj - ennek ellenére idén elég sokszor találtam a Bükkben. A Népkertben egy öreg juharfát a szó szoros értelmében „ellepett" (különösen az alsóbb részeit), de vadgesztenyén sem ritka.

 

Tölgyfa-rozsdástapló (Inonotus dryophilus): e Magyarországon ritka taplófaj is megtelepedett a parkban, és nem leggyakrabban fertőzött „gazdáján" (tölgyön), hanem mezei juharon. Termőtestét 2009. szeptember 12-én láttam először.

 

Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus): e melegkedvelő, szárazságtűrő és fiatalon ehető egyéves tapló a 2008-as évben nem mutatkozott - vagy csak én nem találtam meg. Idén augusztus 7-én viszont igen. Sajnos túl közel egy forgalmas sétányhoz, így pár nap múlva már nem volt ott a termőtest, csak a közelben néhány kisebb darabja (vagyis nem étkezési célból szedték le, pusztán „passzióból"). Egy szeptemberben, másik tönkön kifejlődött termőtest sorsa ugyanez lett.

 

                                                                                                                                          Sárga gévagomba

 

Óriás likacsosgomba (Meripilus giganteus): úgy tűnik, e faj igényei eléggé hasonlítanak a sárga gévagombáéhoz - 2008-ban nem termett a parkban, az idei, jóval szárazabb évben viszont tömeges volt. 2009. szeptember 15-én láttam meg először - e megfigyelést még sok további követte. Legalább 4 termőfolton észleltem, mindannyiszor vadgesztenyén (élő és holt fán is, mindig a talaj közvetlen közelében). 

 

Parázstapló (Phellinus igniarius): a Népkertben nem ritka, több helyen is előfordul, élő és holt faanyagon egyaránt. Úgy tűnik, a parkban a juhar a „kedvence".

 

Változékony kéreggomba (Schizopora paradoxa): holt lombosfa-anyagon élő, csak kalapok nélküli bevonatot képező faj, melyet lehullott (valószínűleg szél által letört) ágon találtam 2009. június 10-én.

 

 

 

Hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune): az lenne a meglepő, ha ez a faj nem került volna a Népkertből elő. Mindenütt (erdőben, parkokban, kertekben) gyakori. Első itteni megfigyelés: 2009. június 24.

 

 

 

Borostás réteggomba (Stereum hirsutum): a hasadtlemezű gombához hasonló elterjedésű és gyakoriságú faj, azaz jóformán minden kertben előfordul. A Népkertben először élő hárson észleltem 2009. június 24-én.

 

Púpos egyrétűtapló (Trametes gibbosa): 2009. szeptemberében, holt lombosfa-anyagon (tönkön) találtam egy szép kolóniát.

 

Borostás egyrétűtapló (Trametes hirsuta): egy alkalommal találtam, 2009. tavaszán, kőrisfa alatt - előző évi (lévén egyéves), lehullott, elszáradt termőtestet.

 

Lepketapló (Trametes versicolor): e szintén nagyon gyakori egyéves taplófajnak nem a jelenléte, hanem a - relatív - népkerti ritkasága a feltűnő: mindösszesen egy fatönkön fordult elő, és csak 2008-ban. Idén már nem fejlesztett termőtesteket - a holt vadgesztenye korhasztásának végső fázisát kénytelen volt átengedni a derestaplónak.

 

 

Természetes, hogy településeink zöldterületein, vagy akár kertünkben sokkal, de sokkal több faj fordulhat elő, mint az a 43, amelyet a Népkert területéről eddig kimutattam. A málnavörös tinórún kívül is ismerünk extrém eseteket, nagyon ritka fajok kerti, vagy parkbeli megjelenését - ugyanakkor számos gyakori nagygomba-faj kimaradt a fenti összeállításból: például az év gombája, a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus), mely szinte mindenütt előfordul, de a Népkertből mindezidáig nem került elő. Mindannyiunk feladata, hogy élőhelyeiket megóvjuk, fennmaradásukat és szaporodásukat legalább annyiban segítsük, hogy nem bántjuk a termőtesteket, és nem szemeteljük össze környezetüket.

 

Köszönöm Neked, Gombásztársam, kedves Olvasó, hogy ehhez legalább ennyivel Te is hozzájárulsz.

 

 

Kaposvári László

Miskolci Gombász Egyesület