MIGE
2024. december 05.
Vilma

A tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus) újabb előfordulása Magyarországon!

  

A 2009-es esztendő nem kápráztatta el a gombák szerelmeseit (legalábbis nálunk, a Bükkben) - a hónapokig tartó tavaszi - nyári, részben őszi szárazság alatt örültem, ha egyáltalán találtam valamit. Épp ezért lepett meg nagyon, hogy október 4-én egy olyan faj egyedét leltem meg, mely kifejezetten és állandóan nedves környezetet igényel, és épp ezért sehol sem gyakori: a tönkös kacskagombáét (Rhodotus palmatus).

 

 A faj eredetéről eltérő vélemények olvashatók a szakirodalomban: EVANS és KIBBY (2004) szerint Észak-Amerikából hurcolták be faanyaggal (ennek némileg ellentmond, hogy BULLIARD már 1785-ben leírta, „Agaricus palmatus" néven), mások szerint cirkumboreális elterjedésű gombafaj, mely Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában az Atlasz hegységben, valamint Észak-Amerikában az Appalache-hegységben és környékén egyaránt honos. SILLER és mtsai szerint (2006) „holarktikus [elterjedésű], síkvidéki és kollin régióból ismert, ritka faj".

 

A tönkös kacskagomba a monotipikus (egyfajú), 1926-ban felállított Rhodotus nemzetséghez tartozik, és mint az ilyen fajoknak általában, gyakran változott rendszertani helyzete. Számos egyéb család „megjárása" után jelenleg a Physalacriaceae-hez sorolják (pl. a közismert gyűrűs tuskógombával együtt).

 

 

Magyarországon első fellelése BABOS nevéhez fűződik, 1989-ből, melyet még 4 további követett, elsősorban ártéri ligeterdőből, de 1-1 alkalommal a Budai-hegység környékéről, ill. a Mátrából is előkerült. Leletem a faj hatodik magyarországi előfordulását jelenti, egyben az elsőt a Bükkből. Bár a gomba megjelenése leggyakrabban (de nem mindig!) csoportos, ezúttal csak egy termőtestet fejlesztett, az egyéb makroszkopikus jellemzők (nedves, holt bükkfa-anyag, kissé excentrikusan ízesülő tönk, gyümölcsszag, gumiszerű állag) megfeleltek a szakirodalomban leírtaknak.

 

A lelet közvetlen helye a Kis-Bükk-fennsíkon található Udvar-kő sziklakanyonja. Erről a   természeti csodáról a Cartographia „A Bükk" c. útikalauza (2002) a következőképpen ír:

 

„... [utunk mentén] mély, sötét, hideget lehelő sziklatölcsér, az Udvar-kő 20 m mély szakadéktöbre tátong. Aljára ösvény kanyarog. Hívják Sziklakapus-víznyelőnek, de vadregényes, romantikus látványának köszönhetően „Dante poklának" is. Egykori víznyelőtölcsérből szakadékká omlott, pusztuló barlang. Aljában a nyirkos, mohás sziklafalak között 10-12 C-kal is hűvösebb a levegő, mikroklímájában gazdag moha- és gombatelep, páfrányvegetáció él".

 

Mivel a szakadékba dőlt fatörzseket senki sem távolítja el, a hely pedig állandóan nedves és párás (bár hűvös), így az útikalauz által említett „gazdag gombavilág" valóban létezik, noha korábban csak gyakori xilofág szaprofiton fajok jelenlétét tudtam innen kimutatni (Mycena sp., Hemimycena sp., Marasmius sp. stb.). Az Udvar-kő környéki erdőtársulás montán bükkös (a bükk a tönkös kacskagomba szil [Ulmus sp.] melletti leggyakoribb szubsztrátuma), így a kanyonba hulló, ott korhadó, állandóan nedves faanyag megfelelő körülményeket biztosít a ritka, védett, speciális ökológiai igényeket támasztó gombafajnak.

 

 

Kaposvári László, a Miskolci Gombász Egyesület tagja

 

 

 

 

Köszönetnyilvánítás: köszönetemet fejezem ki Dima Bálintnak a mikroszkópos analízisért.

 

Források:

  1. EVANS, SH. - KIBBY, G.:  Gombák (2004)
  2. Clusiana, Vol. 45. No. 1-3. (2006)
  3. Wikipedia internetes lexikon vonatkozó cikke ( http://en.wikipedia.org/wiki/Rhodotus )
  4. Cartographia (BERKI és mtsai): A Bükk (2002)
  5. The Index Fungorum ( www.indexfungorum.org )