MIGE
2024. december 05.
Vilma

Szeretjük a pisztricgomba farigcsálókat - avagy Gyromitra parma a Bükkben!

Gortva Edit írása

 

A nyári hőségben fuldokló, esőmentes április nem a gombák hónapja. Folyóparton, árnyasabb erdőkben egy-egy pisztric, több-kevesebb gévagomba, ennyi a kínálat a Budai hegyekben. Kucsmagomba, májusi pereszke? - hat hete egy csepp eső nélkül, ugyan már! Vajon mi lehet a Bükkben? Ahol patakok, források vannak, ott mindig érheti meglepetés a gombászt!

 

Így is lett. Déneském nagyon szép túraútvonalat választott. Lillafüred, Vesszős-forrás, Borókás-teber, Sebesvíz, Garadna. A buszon - biztos nem véletlenül - megint összetalálkoztunk Kóta Lajossal. „Gombára nagyon ne számítsunk, a Bükkben is szárazság van, de nyílik a kosbor"- biztatott minket Lajos, s annak ellenére, hogy nem volt sok téli csapadék, a források működnek, tehát van víz a földben, csak a földfelszín száraz.

Azért az sem olyan rossz, ha az ember tengernyi mocsári gólyahírt lát, találkozik a sugárkankalinnal, és végre megfigyelheti, hogy mi a különbség a hagymás fogasír és az évelő holdviola között :-).

 

 

                                                Hagymás fogasír                                                                                                                                Holdviola

 

Utunk első meredek szakaszán volt még energiánk jól megnézni a kőrisfák környékét. Kucsmagomba helyett kis kígyógomba csoporttal találkoztunk, ránézésre meghatározhatatlan, ehetetlen, de legalább gomba :-) Csak az első gombát nehéz megtalálni, aztán jön a folytatás is, akár egy-két pisztricgomba képében is. Később még 17 szem cseh kucsmagombát és két piros csészegombát is találtunk a Létrás-tetőn.

 

 

 

 

 

 

 

 

Utunk utolsó szakaszán, a kidőlt fák alatt bujkálva, átmászva, Dénes vette észre a világító fehér csonkokat. Egy mohos fatörzsön valaki alaposan aratott. Közelebb mentem, mégis milyen gombát farigcsált le előttünk egy éhes gombász? Pisztric lehetett, árulkodott két kis bébigomba!

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                        Bébi pisztric - mutatóba

 

És jött a meglepetés! Úristen, ez valami jófajta koronggomba - de nem, hiszen az fenyőfán nő! Akkor meg micsoda? Ó, tudom is, csak nem jut eszembe a neve. (Sose öregedj meg, szokta mondani Déneske :-) No, nem baj, majd otthon utánanézek. Fotózás, mintavétel, s Dénes máris meglát egy másik fatönköt még szebb, még több példánnyal.

Hazafelé menet csak beugrik a neve: Gyromitra parma. Hát persze, nagy ritkaság, még magyar neve sincs! :-) Örömünk határtalan, nagyon ritkának mondott gombát leltünk, és már megint a Bükkben!

 

                                                                                                  Gyromytra parma - magyar neve még nincs

 

Ismerkedjünk meg ezzel a gombával egy kicsit tudományos szempontból is.

 

A Mikológiai Közleményekben 2003-ban jelent meg Dr. Siller Irén, Dr. Bratek Zoltán és Albert László cikke: A Gyromitra parma - egy új tömlősgombafaj Magyarországról címmel. Ebből idézek:

 

„Az 1970-ben Svájcban felfedezett tömlősgombafajt Breitenbach és Geesteranus 1973-ban írta le új fajként. A későbbiekben Jugoszláviában (Hocevar 1978, 1982), Németországban (Bregazzi 1978) is megtalálták, majd Olaszországból (Tentori 1999) is jelezték.

Előfordulását Magyarországról eddig nem publikálták...

Szinoním neve: Discina parma , jelenleg érvényes neve Gyromitra parma.

 

Gyűjtött anyagok:

Bükk: Őserdő, erdőrezervátum erősen korhadt bükkfa (Fagus) törzsön és mellette heverő törmeléken, 2002.05.01.

A termőtest fiatalon tárcsa vagy kissé csésze alakú, belső felszíne ráncos, hullámosan egyenetlen, lapos, közepén bemélyül. Szélein hullámos, vörösesbarna, sárgásbarna színű. Külső oldala világosabb barna és fehér színű tönkbe megy át. A tönk 30-60 mm X 20-30 mm, a bázisnál ráncos, gödrös, kiszélesedő, belül üres vagy kamrás. Húsa világosbarna, íze enyhe, különösebb szag nélkül. Egyesével vagy kisebb csoportokban nő. ....

 

Az auktorok szerint ligeterdőkben található, kőrissel (Fraxinus), égerrel (Alnus), juharral (Acer) és néhány luccal (Picea abies) kevert állományban. Füves, mohos talajon, ill. korhadt famaradványokat átszőve vagy direkt a korhadó fán (Fraxinus) terem. Áprilistól májusig fejleszt termőtestet.

(1996.05.11-én Albert László a Budai hegységben (Normafa), erősen bomló, málló Fagus törzsön megtalálta már ezt a gombát. )

Európában ritka fajnak tartják. Nálunk egy eddig nem kutatott faj, amelynek további előfordulása várható.... „

 

 

A mi gombánk 2009. május 2-án erősen korhadt, mohával benőtt bükkfa törzsén teljesítette be Siller Irénke jóslatát :-)

 

Fotók: Gortva Edit