Málnavörös tinóru (Rubinoboletus rubinus) Miskolcon!
2008. július 27-én szenzációs leletre bukkantunk Miskolcon, a Népkertben. A park, bár területe nem vetekszik a Város- vagy a Népligetével, Miskolc belvárosának legnagyobb összefüggő (ültetett) zöldterülete, ahol ligeterdős és füves-gyepes részek egyaránt előfordulnak, sok gombafajnak biztosítva életfeltételeket.
A Rubinoboletus nemzetség 12 faja a tinórufélék (Boletaceae) családjába tartozik. A nemzetség elterjedése főként trópusi-szubtrópusi, a R. rubinus az egyetlen európai képviselője. A szakirodalom (pl. Albert és Dima, 2007) főként tölgyek alatt jelzi előfordulását, de a faj bizonyítottan nem obligát tölgymikorrhizás. Európa számos országában, így Magyarországon is vöröslistás, 2. kategóriás (erősen veszélyeztetett) [Albert és Dima, 2007].
A jelzett napon 2, idősnek látszó termőtestre bukkantunk a park egy ligetes részén, egymástól mintegy 4-5 méter távolságra. A közelben, nagyjából a leletek körüli 20-25 méter sugarú körben a következő fafajok fordultak elő: főként vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), 2-3 magas kőris (Fraxinus excelsior), mezei és korai juhar (Acer campestre és A. platanoides), 2 gyertyán (Carpinus betulus) és egy bükk (Fagus sylvatica). A felsoroltak közül csak a gyertyán és a bükk jöhet szóba lehetséges mikorrhiza-partnerként, mert tölgy nem található a területen. A lelethez legközelebbi fenyőcsoport - melyben közönséges luc (Picea abies), ezüstfenyő (Picea pungens) és duglász (Pseudotsuga menziesii) található – távolsága kb. 40 méter, így teljességgel nem zárható ki a szintén ritka Chalciporus amarellus-szal történő összetévesztés lehetősége, még ha ennek esélye csekély is.
A talált példányok makroszkopikus jellemzői: magasság kisebb, mint 10 cm, kalap szélessége kb. 6-7 cm. Kalap sárgásbarna, nemezes, száraz, nagyon enyhén felrepedezett. Csöves réteg színe piros, különféle árnyalatokban. Hús: vágáskor fehér, lassan rózsaszínre, majd halványbordóra váltott (a csöves réteg színétől jóval halványabbra). Szag nem jellemző. Tönk: egyik példányon főként rózsaszín, kevesebb sárgával, a másikon pont fordítva, de mindkét szín jelen volt mindkét termőtesten. Fotók készültek.
A faj jelenlétét Magyarországon mindezidáig a Maros-Körös közéből (szarvasi arborétum), a Budai-hegységből, a Gödöllői-dombságból, a Mátrából és a Heves-Borsodi dombságból mutatták ki, a Bükkből nem. A lelet időpontját megelőzően az időjárás Miskolc környékén kellemesen meleg volt, de nem forró, és egy átlagos júliushoz viszonyítva rendkívül csapadékbő. Valószínű, hogy ezek a körülmények járultak hozzá a nagyon ritka, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még korábban sosem észlelt faj termőtest-képzéséhez. Viszont maga a tény, hogy a Rubinoboletus rubinus előfordulhat városi parkban, nem ismeretlen a szakirodalomban. Overall és munkatársai (www.fungitobewith.org) 1998-2008 között kutatták London és közvetlen környéke gombavilágát. Közlése szerint 2005. szeptember 10-én egy észak-londoni parkban megtalálták a faj egyetlen példányát, valószínűleg vadcitrommal (Poncirus trifoliata) mikorrhizában. A gomba sem a nevezett időpont előtt, sem utána nem volt többé feltalálható.
A megadott napon a Népkert területén a következő, egyéb nagygombafajokat találtuk: Marasmius oreades (tömeges), Lycoperdon perlatum (tömeges), Xerocomus porosporus (8-10 példány), Agaricus campestris (egy pld.), Conocybe tenera (egy pld.), Stropharia melasperma (gyakori), Xerocomus rubellus (3 pld., gyertyánnal mikorrhizában), Leccinum pseudoscabrum (egy pld.).
Mikroszkópos vizsgálatokat nem végeztünk.
Kaposvári László
(Miskolci Gombász Egyesület)
FORRÁS:
Albert László és Dima Bálint: Ritka nagygombafajok (Basidiomycetes) előfordulása Magyarországon II., Mikológiai Közlemények, Clusiana 46(1): 5–28. (2007)
Cetto, Bruno: Der Grosse Pilzführer, 1. kötet
Köszönetnyilvánítás: köszönetünket fejezzük ki Dima Bálintnak fentebbi cikke rendelkezésünkre bocsátásáért és a fajmeghatározás makroszkopikus ellenőrzéséért.