(Szűcs Béla írása a Magyar Gombász számára)
A Miskolci Gombász Egyesület 2008. évi tavaszi élőgomba bemutatóinak sora már télen, február 23-án elkezdődött, ugyanis váratlanul felkérést kaptunk a Miskolci Kocsonyafesztiválon való szereplésre. Természetesen részt vettünk rajta, de olyan igazán nagyot élőgombából ilyenkor még nem lehet domborítani. A júdásfüle gomba azért jól mutatott a kocsonyában, és négy nagy állványra kiraktuk az elmúlt években készült legjobb gombafotóinkból készült válogatást is. Meglehetős feltűnést keltettünk vele - a környékünkön minden látogató fölfelé tekeredett nyakkal járkált.
Áprilisig aztán már csak a Húsvétkor, március 24-én lehullott hó okozott némi izgalmat, beborítva a javában virágzó pirosló hunyorokat, kankalinokat és a már amúgy is hervadozó leánykökörcsineket. Szerencsére a hideg idő átmenetinek bizonyult, egy hét múlva az egyesületi túrán már tisztes mennyiségű cseh kucsmagombát tudtunk szedni. Igaz, hamar le is futottak, az április 5-én Miskolc-Tapolcán rendezett lengyel-magyar gombásztalálkozónk túráján már csak a kellő előkészítésnek köszönhetően sikerült (lengyel kollégáink szavaival élve) „óriási" mennyiséget szedni. Tudni kell hozzá, hogy Lengyelországban minden kucsmagomba faj védett.
A Föld Napja alkalmából április 25-én rendezett élőgomba bemutatónkon aztán már mutatkozni kezdett a megenyhült időjárás és a szakaszosan lehullott, elegendő mennyiségű eső jótékony hatása. Egy évtizedre visszamenőleg nem volt ilyen kiállításunk, ahol egyszerre tudtuk bemutatni a ráncos koronggomba, ráncos tárcsagomba, sima serleggomba és a bordás serleggomba példányait, az összes Magyarországon előforduló kucsmagombafaj példányaival együtt, hogy a papsapkákról már ne is beszéljek. Nem akármilyen véletlenül talált ilyen-olyan állapotú egyedi darabokat, hanem mindegyiket kifogástalan állapotban és bőséges mennyiségben. Egyedül a lilatönkű pereszke árválkodott magában, de hát neki nem is most volt itt az ideje.
A későbbiekben aztán folyamatosan olyan bőségben leltük fel a csészegomba alakkör különböző fajainak példányait, hogy olykor a faj konkrét meghatározásával is akadtak nehézségeink. Tegnap a melegágyi csészegombát a Csanyikban már le sem fényképeztem. Elszemtelenedik az ember.
Mostanában fotósaink már azon versenyeztek, hogy ki tud egyszerre több, vagy nagyobb méretű példányt lencsevégre kapni. A sláger a spóraszórás közbeni pillanat elkapása volt. Annyit fújkáltuk a csészegombákat, hogy egészen biztosan jelentősen hozzájárultunk szaporodásuk sikeréhez. Szerencsére más nemigen látta, ahogy meglett korú, olykor komoly beosztású emberekként a földön hasalva önfeledten játszadoztunk velük.
Közben eltelt a nálunk nagyon népszerű tövisalja gomba rövidke szezonja is, már csak elszórtan találhatóak. A májusi pereszke sokkal nagyobb feltűnést keltett - nagyon régen nem volt ilyen bőséges, kiterjedt és hosszú idejű előfordulása mifelénk. Még én is tudtam szedni belőlük, pedig legtöbbször csak a gombásztársak fotóin látom őket, amiket a weblapunk számára küldenek.
Amikor nálunk a májusi pereszke okoz sűrűbb erdőjárást, a Tátrában akkor terem a hegyes kucsmagomba. Vállalkozó kedvű tagtársaink, nem is kevesen, május első hétvégéjén ellátogattak Brezovicára, egy jó kis gombászás reményében. A reményből a gombákat illetően a „kicsi" valósult meg, mégis lelkendező beszámolókat hallhattak - láthattak az itthon maradt gombásztársak. Lengyel barátaink mellett ott voltak a Zempléni Gombász Egyesület képviselői is, sikerült végre közelebbről megismerkednünk. No és az út a maga kitérőivel végig a Felvidéken - azt látni kell.
A tavasz igazi meglepetése a május 15-e körüli napokban jelentkezett. A Csanyik tölgyeseiben (nyilván másfelé is) olyan mennyiségben jött elő a sárga galóca, ami egyszerűen lázba hozta az egyesületet. Négy tagtársamtól hallottam személyesen a „tömeges" jelzőt, ami ezzel a fajjal kapcsolatban azért nem szokványos. Korábban gondot okozott weblapunk fajlistájához fotót szerezni róla, Zygmunt Augustowski lengyel kollégánk segített ki. Most már minden lehetséges rovatba tehettem belőlük.
Év elején azt gondoltuk, túl sűrű munkatervet készítettünk, képtelenség végrehajtani. Ehhez képest a tagság kérésére május 18-ra beiktattunk még egy túrákkal egybekötött bográcsozást is, Garadnán, a kisvasút végállomásán. Az eddigi gyakori gombafajok mellé most felzárkózott a sárga gévagomba is. Olyan mennyiségű gombafasírt készült belőle, hogy még délután is sütötték. A túrán is összejött azért 31 faj, nem sok, de legalább jártunk egy jót. És nem csak a gombákat figyeltük: tagtársunk, Polák Jenőné kivételes szerencsével lefotózott egy udvarló törékeny kuszma (Lábatlan gyík, védett) párt. Nem ritka faj, de párban látni nem semmi.
Lapzárta előtti utolsó rendezvényünk egy élőgomba bemutató volt a 30. Madarak és Fák Napja ürügyén Lillafüreden. Összesen 52 gombafajt mutattunk meg a 15 általános iskolát képviselő tanulóknak és nevelőiknek. Köztük már a nyár képviselőiként királyvargányát, ízletes vargányát, sárgahúsú tinórút, piruló galócát, fehér tarlógombák tömegét. Én azért a helyszínen farönkökön talált gyönyörű hasadtlemezű gomba csokroknak és a szalagos fülgombáknak örültem legjobban.
Hát ennyit az idei évkezdetről itt Miskolcon, a teljesség igénye nélkül. Ha ilyen lesz a folytatás is, gazdag gombászévnek nézünk elébe