Szilvásy Edit írása
Az omphalinoid gombák egyedi csoportot alkotnak a tölcsér formájú gombák között, „specialitásuk” a kalap közepén lévő depresszió, ez az omphalosz görög szóból származó köldök. E kistermetű gombák általában zuzmók, mohák között a talajon nőnek, de pusztuló farönkökön is találkozhatunk velük. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok megpróbálták rendszerezni az omphalinoid fajok közötti „rendetlenséget”, így az Arrhenia nemzetségbe tartozó gombákat is. Az Omphalina nemzetségből többnyire a szürkés-fekete, barnás-fekete színű bryophilous (mohakedvelő) fajok kerültek át az Arrhenia nemzetségbe.
Fotó: Szilvásy Edit
2016. október 29-én Szűcs Bélával Jávorkúton gombásztam, s útban hazafelé megálltunk Létrástetőn egy pihenőpark mellett fekvő öreg bükkfarönknél. Felfigyeltünk egy fán növő szürke gombára, melyet formára valamelyik Omphalina (békagomba) fajnak véltem, de az élőhelye eddigi ismereteim szerint egyáltalán nem stimmelt.
Sűrű könyvlapozgatás után megpillantottam az egyik francia könyvemben gombánk hű mását. Mivel spórát is sikerült találni benne, s az élőhelyi adatok is stimmeltek, nyugodtan hajtottam álomra a fejemet, minthogy bizonyossá vált, hogy a ritka Arrhenia epichysium gombát találtuk meg, mely a Funga Hungarica adatbázisban veszélyeztetett gombaként van feltüntetve (3-as kategória).
Utána olvasva derült ki, hogy e gomba az erősen korhadó fa repedéseiben megtelepedő algákkal él szimbiózisban, s tüzetesebben végignézve a fotókat, valóban látható a fa repedéseiben a zöld szín, melyet bizonyára az algák okoztak.
Fotó: Szűcs Béla
S, hogy kivétel is legyen a szürkés-barnás-feketés színű Arrheniák között, 2015-ben a kutatások egy fényes, rózsa-barna színű omphalinoid gombát, az Omphalina discorosea-t sorolták át az Arrhenia nemzetségbe. Az Arrhenia discoroseaval Fedor Ilonának volt meg a „nagy találkozása” a Visegrádi hegységben.
Fedor Ilona beszámolója:
Fotó: Fedor Ilona
Gyakran mondjuk, hogy bizonyos fajok „bakancslistások”. Ám ezt csak akkor használjuk, ha tudjuk, mit is szeretnék találni. Az Arrhenia discorosea létezéséről azonban nem is tudtam, amíg 2015-ben egy kiránduláson meg nem pillantottam. Épp pihenőnket tartottuk, mikor megakadt a szemem egy nagyon öreg, vastag, kidőlt fán. Messziről látszott, hogy nem a napokban adta meg magát, hisz a fekvő törzset vastagon borította a moha és alatta itt-ott, már széteső félben volt a faanyag. Sosem hagyom ki, hogy az ilyen korhadékokat megnézzem. Tapasztalatból tudom, rengeteg kincset rejtenek. Dolgomat nem könnyítette meg, hogy egy dagonya közepén feküdt, de ilyen apróságok nem tartanak vissza egy kíváncsi, vérbeli gombászt. Ahogy közeledtem, feltűnt, hogy valami érdekes, sötét rózsás színű gomba gubbaszt a moha között. Bevallom férfiasan, első (sőt második és harmadik) ránézésre még nemzetség szinten sem tudtam besorolni. Bemélyedő közepe, lefutó lemezei leginkább egy tölcsérgombára emlékeztettek. Ám a fiatalabb termőtestek feltűnő húsrózsás színe és a fekete lemezélek teljes bizonytalanságot okoztak nekem. Miután alaposan körbefotóztam, termőtest mintát vettem magamhoz. A gomba meghatározásában tapasztalt gombásztársaim, Lukács Zoltán és Albert László segítettek, mindketten Omphalina discorosea-nak határozták a gombát.
Ezt a ritka omphalinoid gombát Nyugat-Szibéria, Távol-Kelet, Kelet-Európa és a Kaukázus területén is megtalálták, morfológiai jellemzőinek kétértelműsége okán több tudományos néven is leírták. A gomba ökológiai szempontból az Arrhenia nemzetséghez áll közel, s ezt a feltevést igazolták a molekuláris vizsgálatok is, így jelenleg Arrhenia discorosea név áll a gomba legfrissebb „anyakönyvében”. (ZVYAGINA és mtsai 2015).
Az amatőr gombásztársadalom baráti köreiben hamar híre megy egy-egy ritka gomba megtalálásának, a gomba megismerésével talán már nem megy csodaszámba, ha utóbb többen is jelzik fotóval megörökített találkozásukat e gombával, mint ahogy ezt Boros Lajos, majd Dr. Tusnády Zsanett is megtette. A faj első adatát Albert László és Dima Bálint rögzítette a Szigetközben 2010-ben.
Figyeljünk fel, de vigyázzunk is e magyarországi veszélyeztetett fajokra!
Megjelent a Magyar Gombász 42. számában (2016. szeptember-február).
Szerk.: Szűcs Béla 2017.01.22