Számomra ez a tél nagyon hosszú volt. November óta nem voltam erdőben. Akinek szenvedélye a természet, a fotózás, el tudja képzelni, hogy mennyire megörültem Kóta Lajos telefonjának: „Nincs kedved megnézni, virítanak-e már a kökörcsinek?" Még hogy nincs kedvem! Erre várok már hónapok óta!
Másnap reggel ott voltunk a Bükkben, azon a helyen, ahol a fekete kökörcsin ritka és védett virága nyílik. Kissé korán jöttünk, de pár bátor virágszál már kezdte kibontani szirmait. Alig lehetett megtalálni a piciny virágot a tavalyi elszáradt nagy fűben, de annál nagyobb élmény volt megcsodálni a természet e kecses, szépséges teremtményét. Hát tényleg itt van már a tavasz!
További barangolásunk során tanúi voltunk a természet ébredésének. Itt-ott előbukkant egy-egy kinyílt virágszál. De a java még hátra van. Tavasz van. Most minden nap számít. Ha nem akarunk lemaradni a természet kivirágzásáról, résen kell lenni. Ha tehetjük, szabadidőnk egy részét áldozzuk fel e célra, és felejthetetlen pillanatokban, élményekben lesz részünk!